DRÁGA SZERETTÜNK , SOSEM FELEJTÜNK EL

 

2014. december 30- án csendesen elmentél a menyországba, ahol a forrón szeretett drága testvérem, Ritácskám,  aki három héttel előtte hagyott itt minket, már várt Téged. Epekedve siettél hozzá! Remélem az egész családom boldog ott fenn.

 

Testvérem, Rita a következő verset írta édesanyánkhoz, mintha érezte volna tragikus sorsukat:

 

" ANYÁK NAPJA

 

Anyák napja volt. . . , visszaemlékezem.

Néztem a kezét s megborzongtam

Mi lesz, ha nem lesz itt velem? !

Vagy ki tudja tán én megyek el előbb?

s minden apró emlékemmel betemet a Föld?

Augusztus van. Május eleje volt. . .

Hányszor tett sétát azóta az égbolton a Hold? !

Magam vagyok, tűnődöm, rohanás a létem,

néhány perc merengés az esti sötétben. . .

Akkor kezdték szinezni a tájat

a virágba borult fák. . . !

S most őszbe forduló hajnalokkal 

búcsút kezd inteni a nyár.

A Test gépiesen teszi a dolgát,

Az idő múlik, s a Lélek fáj. "

 

 

Szimacsek Rita   2009. 08. 06.