Született: 1958.

Elhunyt: 2009.

Kedves M.
Eltelt egy év mióta elmentél.
Az első sokk elmúlt, de a gondolatok még most is kavarognak a fejemben. A hiányod miatt érzett fájdalom nem enyhül.
Búcsúzni akartam Tőled, de képtelen vagyok még arra, hogy elengedjelek. Nagyon sokkal tartozom Neked, így búcsú helyett inkább köszönetet szeretnék mondani a csodáért amit Tőled kaptam.
Köszönöm, hogy megtanítottál az életet szépnek látni!
Köszönöm a mosolyodat, ami talán a világ legédesebb mosolya volt és amit mindig a szívemben őrzök.
Köszönöm az édes órákat, a szívdobogást, az összefonódó álmokat.
Köszönöm, hogy láthattam a szemedben a gyermeki ártatlanságot, a nevetésed varázsát.
Köszönöm a fájdalommal teli napokat és a hihetetlen boldogságot.
Köszönöm Neked, hogy megtanítottál látni a ritmust és a dallamot.
Köszönöm, hogy megszeretetted velem Debussy- t, Copland- t, Csajkovszkijt és Johnny Mercert és ő általuk a klasszikus zenét.
Köszönöm, hogy része lettél az életemnek és átélhettem Veled a csodát! Megajándékoztál az élet legcsodálatosab b , legtisztább érzésével.
Köszönöm Neked a varázslatot, amiben részem lehetett.
Köszönöm, hogy megérintetted a lelkem!
Bízom az Úr mindenható erejében, hogy nem vett el végleg tőlem és még láthatlak valaha.
Igen, - most már tudom - Te egy legenda voltál, egyszeri és megismételhetet len. Számomra viszont Te voltál Minden!
Hiányzol!
Angel love

. . . Úgy fogom élni az életem,
mintha minden nap az utolsó lenne.
Egyszerű búcsú nélkül
minden olyan gyorsan múlik el.
És most, hogy elmentél
nem tudok elég hangosan sírni.
Nem, nem tudok elég hangosan sírni,
hogy Te meghallj engem már!
Kinyitom majd a szemem
és meglátom most először,
hogy úgy engedtelek el,
mint egy gyermek a papírsárkányát.
Ott jár fent az égen,
ott megy túl a felhőkön.
Nem tudni miért.
Nem tudok elég hangosan sírni.
Nem, nem tudok elég hangosan sírni,
hogy Te meghallj engem már!
Hiába nézek vissza
és látom ahogy ott állsz,
hiszen nem maradt már más,
csupán egy üres szék.
És most, hogy elmentél,
Nem tudok elég hangosan sírni.
Nem, nem tudok elég hangosan sírni,
hogy Te meghallj engem már!
Ott jár fenn az égen,
ott megy túl a felhőkön.
Nem tudom miért.
Nem tudok elég hangosan sírni.
Nem, nem tudok elég hangosan sírni,
hogy Te meghallj engem már!
És most, hogy elmentél
nem tudok elég hangosan sírni,
nem, nem tudok elég hangosan sírni,
hogy Te meghallj engem már! . . .