Született: 1990. 10. 19. Békés

Elhunyt: 2010. 05. 26. Békéscsaba

Nagyon jó lelkű. segítőkész, szeretetreméltó fiatal ember volt, akit egy nagyon csúnya betegség ért el, és magával vitt tőlünk, akik nagyon szerették! ! ! a betegség alatt - ami 2 és fél évig tartott - nagyok kitartó volt, és hitt benne, hogy meggyógyul, de sajnos ez nem így lett. . . :' ( mindent megtett, még többet is mint lehetett. . . az utolsó pillanatig hitt, szeretett, és bízott, és ami a legfontosabb önmaga maradt! ! ! Nagyon szeretett motorozni, és nem száguldozni, és amit elkezdett álltalában be is fejezte! ! ! Mindíg mindenkit meg tudott hallgatni, és mindekin csak segíteni akart. . . sajnos nem mindíg tudtuk ezt viszonozni, de neki ez nem volt baj! Egy mosollyal válaszolt, és hogy nem azért csinálta, hanem, hogy boldogok legyünk! ! ! Mindenkit meg tudott nevettetni, mindenkihez volt egy két jó szava!

Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Azt hittem, elég lesz mosolyognom meg bólogatnom, úgy csinálnom, mintha minden rendben lenne. Volt egy tervem. Meg akartam változni, új életet kezdeni, a múlt nélkül, a fájdalom nélkül, valaki igazival. De ez nem olyan könnyű. A rossz dolgok veled maradnak. Követnek. Nem tudsz megszökni előlük, bármennyire is szeretnél. Csak azt teheted, hogy felkészülsz a jóra, hogy amikor az megtalál, megragadod, mert szükséged van rá. Szükségem van rá. ! ! !

Talán jobb, ha csak akkor nézünk szembe a halállal, amikor eljön az ideje, és akkor is csak addig, amíg összhangba kerülünk vele. Utána folytatódik a megszokott élet. Ismeritek a híres történetet Konradinról, az utolsó Hohenstauf- uralkodó hűséges alattvalójáról? Amikor Olaszországban fogságba esett a királlyal együtt, egy várba zárták, és egy fogolytársával gyakran sakkozott. Az egyik parti közben megjelent egy követ, aki közölte vele: " Egy óra múlva ki fognak végezni" . Tudjátok, mit válaszolt? " Játszunk tovább. " Nem is kell mást tenni, ha él az ember, mint élni.

Nyuszi pont ezt tette. . . . rírírírí

Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem. (L)

Bús álom az én életem:
eltűnt reményem csillaga,
mindegy, nappal vagy éjszaka,
való volt- e, vagy látomány,
ma már mi sem maradt nyomán.

Csak az emlékezés. . . :' (

Égjen ez a gyertya az én kincsemért, szerelmemért. VŐLEGÉNYEMÉRT! ! ! ! Aki mindíg is az első lesz az életemben, és soha nem feledm el! ! ! (L) szeretlek(L)