Született:
1972. 02. 15. Rathenow
Elhunyt:
2014. 06. 24. Veszprém
MINDÖRÖKKÉ. . .
Mindannyiunk életében vannak emberek,
akiket nem tudunk elfelejteni.
Minél jobban múlik az idő felettünk,
annál gyakrabban állunk meg,
egy - egy mosolyra ezeknél az embereknél.
Valami megmagyarázhatatlan lélek - mosoly,
szív - mosoly jelenik meg az arcunkon,
S a szívünk megtelik melegséggel. . . szeretettel.
Ezek a "szív - gondolatok" azok,
amik halhatatlanná tesznek embereket.
A cikázó gondolatokkal ellentétben,
az "érzés - gondolatok" a lelkünkben rejtőznek.
Oly mélyen, ahová a szeretet ültette el kis magként.
Egyszer virágba borult és teljes pompájával,
ragyogásával. . . fény - gömböt varázsolt a lelkünkbe. . . . MINDÖRÖKRE. . .
Utolsó utáni gondolat. . . . . "Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol, és a gondolataival vigyáz rá. Aki szeret, ezt teszi. (. . . ) A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza. És engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted. Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá. A szívedben.
A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel. És hinni, hogy egy napon visszatér. "