Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni,
Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett,
Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek.

Alszom mélyen zúgó lomb alatt,
Ó, ne zavarjátok meg édes álmomat.
Boruljatok a síromra csendesen,
Legyetek nyugodtan, már nem fáj semmi sem.

Egyetlen titka volt jóságos lelkednek:
Mosoly, hit és tiszta szeretet.

Olyan csend van itt nélküled, hogy szinte hallani,
Amit még utoljára akartál mondani.

Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik,
A halál fájdalmát csak az élők érzik.