Drága Édesapám, bár még szólhatnál,

szívem szakad meg, hogy itthagytál.

Miért van az, hogy aki elment, nem jön vissza többé?

Egy emlék marad csupán, de az élni fog örökké.

Oly szomorú Nélküled élni,

Téged mindenütt hiába keresni.

Téged várni, ki nem jön többé,

Szeretni foglak mindörökké.

Míg éltél nagyon szerettelek,

érted mindent elkövettem.

A tehetetlen fájdalom iszonyú,

csak egy dolog szolgál vigaszul,

talán csillagként ragyogsz felettem,

onnan is vigyázva minden lépésem.

Számomra Te sosem leszel halott,

Úgy mentél el, ahogy éltél, csendesen és szerényen.

Drága lelked nyugodjék békében!

Ez a gyertya most érted égjen,

Ki fent laksz már a magas égben!

Ki vigyázol rám onnan fentről,

S lelkemhez szólsz a végtelenből.