"Hogy újra légy csak egy szó kellene, s oly szó nincs' (Szabó Lőrinc)

 

" A gyertya szépen lángol,
Nem fújja már a bántó szél.
A viasztest elolvadt,
Valahol új életre kél.
A Föld már elengedte,
Az égen egy csillag ragyog.
Szelíden kérik Őt,
S Ő játszik egy égi dallamot.
Eggyé forrt kéz a húrral,
És már egy új ütembe kezd.
Lassúbb és csöndesen szól,
Úgy üzeni: megérkezett.
Lelkünkből szól ez a dal.
Örökre velünk maradsz,
Őrizzük mosolyodat.
Vihar, kiált kegyetlen,
Elválaszt zord idők keze.
Az ész hazug; ne engedd,
Ne, hogy a reményt elvegye!
A Föld már elengedte,
Az égen egy csillag ragyog.
Szelíden kérik Őt
S Ő játszik egy égi dallamot.
Minden üvöltve lázad,
Hol van az elrabolt hitünk?
A lelked halhatatlan,
De a fájdalom elönt.
Lelkünkből szól ez a dal.
Örökre velünk maradsz,
Őrizzük mosolyodat. "

 

" „A halál nem jelent semmit
Csupán átmentem, a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok és Te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem a házunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül. . . .
csak mert a szemed most nem lát. . .
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult szép
gyöngéd szeretetem.
Kérlek, légy szíves. . . . ha lehet, töröld le a könnyeidet,
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem. . . . ”"

Szent Ágoston

 

Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban,

De ha már abban nem, legalább a csodában.

Csoda volt, hogy éltél és minket szerettél,

Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél. "

"Sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek. "

Nyugodj Békében: Ibolya, Imi és Zoli