Nagy kérés volt tőled, hogy őt hagyd meg nekünk? Könyörögni, szenvedni kell, hogy boldogok legyünk? Nem sokat kértem csak, hogy gyógyuljon meg, s élje azt át velünk mit ő, már nem élhet meg. Gyönyörű szemében, a fény még csillogott, még az utolsó napokban is csak mosolygott. Mosolygott, mert hitt, mosolygott mert élt, semmi mást nem akart ő csak élni még. Küzdött míg tudott, míg volt ereje, de a végzet őt is utol érte. Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik, vezetik útját amíg csak álmodik. Álmodjon egy öregkort ami csodás és szép, álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él. Súgják meg a csillagok üzenetünk. . . . . hogy szeretünk. Mondják meg azt neki, hogy SOHASEM FELEDÜNK! ! ! ! !