Született: 1986. 03. 26. Miskolc

Elhunyt: 2010. 01. 08. Bőcs

Testvér

" A testvér nem más mint két szó örökre össze kötve,
Melyet nem választ el csak a halál csöndje.
De azt is csak addig, míg oda fel nem érek,
Míg a temetőbe melléd én is nyugalomra térek.
Téged a Jóisten ugyan elaltatott,
De rám rótt még néhány feladatot.
Ígérem elvégzem rendben, szépen,
Ahogy a csillag megy az égen,
S utána együtt szaladunk tova a mennyei réten.
Hisz együtt szaladtunk, míg velünk voltál,
Nem is olyan rég mikor hozzám szóltál:
Mindjárt jövök,
Becsukódott az ajtó, s ez az út lett az utolsó, az örök.
Hogy mit jelentettél nékem szavakba önteném,
Érted a legerősebb falakat le dönteném.
Te vagy az ki szívemet kezedben tartod,
Ki ha kellett szívemért szívedet adod.
Kinek ha fájt az élet csak szóltam,
Te vagy az kit a széltől is óvtam.
Te vagy az ki annyi szeretetet adott,
S cserébe sokszor csak csalódást kapott
De kibírtad mert lelked erős kővár,
Annyi törődést adtál, mint a legeslegdrágább kincstár.
Nehéz léptek nyoma látszik az élet homokjába,
Egy pillanat alatt szaladtál a halál torkába.
Te vagy a barna szempár ki óvón vigyázza lépem,
S most dühömben ordítottam, húsom téptem.
Te vagy az kitől elég volt egy simogatás arcomra,
Ez volt a gyógyír a rossz elleni harcomra.
Nevetésed, kacajod betöltötte a teret,
Mond testvérem egyedül, hogy élem túl a telet?
Te voltál a nyár, az élet szomorú szívembe,
De a gonosz halál bele piszkált eltervezett mívembe.
Tudom jön majd tavasz, jön majd kikelet,
S én rongy, már nem lehetek itt veled.
S jön majd ősz, sírós eső cseppek,
Hol lesznek már mit érted tettek?
Facsarodik a szívem, forr a vérem,
Uram! Miért vetted el a testvérem?
De telik majd az idő, a kegyetlen,
Te maradsz Marci mellett szívemben az egyetlen!
Fájdalmam lehet enyhül, de el nem tűnik
Mit lelkem most érez, soha meg nem szűnik.
Egyre kérlek drágám csak, hogy légy jó,
S évek múlva elvisz hozzád a halál hajó.
Mosolyogj ott fenn, úgy tekints e földre,
Mosolyod a hagyott űrt kicsit kitöltse.
Szereteted onts azokra, kik vigyázzák most álmod,
Mert ilyen vagy s maradsz, csodálatos, áldott.
Fáj minden gondolat, fájnak a szavak,
Fáj, hogy az idő előre s nem vissza felé halad.
Vissza tekerném, de nem lehet,
A szerető testvéri szív sohasem feled!
Elmentél testvérem hosszú útra, messze,
Kezem kezed el kel, hogy eressze.
E néhány sor mit még utoljára néked adok,
De tudd, ha szükséged van rám, én melletted vagyok!
Mert összeforrt a szívünk, hisz egy test, egy vér,
Mert ezt jelenti a szó: MINDÖRÖKKÉ TESTVÉR!"
SZERETLEK!

Búcsúzni és búcsúztatni két olyan szó, melynek hallatán összeszorul az ember szíve.
Az enyém facsarodik a fájdalomtól, mert egyszerre búcsúzom és búcsúztatom. A testvéremtől és a TESTVÉREMET.
Egy verssel szeretnék Lackómtól elköszönni, melyet az a testvéri szeretet íratott velem mely a szívemben élt eddig is, és ott is fog mindörökké!
Örökké szerető nővéred:Niki