"Fájdalmad már a földig ér,

  kiáltanál, de nincs kiért,

  komor, fekete ég alatt

  álmodó csillag vagy.  

  Nem szólsz már, és nem remélsz,

  lobogni nem tudsz, kihunyni félsz.

  Az nem lehet, hogy gyáván alul maradsz,

  Te álmodó csillag vagy.

  Csillog a felszín, lehúz a mély,

  hogy előbbre juthass, nincs sok esély.

  Csak hajtasz, majdnem beleszakadsz,

  mégis álmodó csillag vagy.

  Hívj, hogyha ébredsz és elvakít a fény,

  álmodó csillag, én itt vagyok,

  csak jeleket küldj felém!

  Gyere, ébredj! Most itt van a perc,

  hogy eldobd magadtól azt, ami bánt,

  mindazt, amitől félsz.

 Nekem Te álmodó csillag vagy! "