Ádám Tamás

Állatkert

                                               Bakocs Attila emlékének

Gyorsan rávezetett a megtapasztalás(:) ez itt más

minőségű kert elásott lombú fákkal / zuhanva zúzni készülő kacagó almákkal / vendégeket csalogató romlott

fügeborral / kirajzolódott a jelen(;) már csupán a málló

testeket kellett átölelni / átadni a szeretetet hogy kis ideig

elviselhető legyen / akaraterő s fű nélkül eddig sem jutottál volna / hogy megold a megoldhatatlant(:) macskagyökereket téptél a lakótelepi vadonban amelyek

kis időre oldott hangulatot hazudtak / ilyenkor halványabbak lettek a vesztőhely fényei / sokkal csendesebbek az aszfalton menekülő csigák roppanásai

hogy újra rendeződjenek az összezavart idegrendszerek

kerested a nem létező válaszokat / megfelelni akartál

megmászni a hattyúk hosszú nyakát / görcsöket oldani

az állatkertben lévő állatkertben láttalak utoljára

boldognak / ott láttalak utoljára(;) hozzád dörgölte szőrét

egy kis kecske / felemelted átölelted simogattad túlságosan beleélted magad hogy téged is szeret valaki

soha nem kértél semmit / adni szerettél(:) csontlevest

öntöttél a macskáknak / nekünk a barátságod jutott

mindig precíz voltál(:) körbejártad az egykori romos orosz

kórház dőzsölő parkját / a hatalmas lombok között a sasok tudták már mi lesz(:) kiválasztottál egy

karvastagságú ágat / a kötél csomózása már könnyen

ment / a fa sem élte túl(:) szándékosan elkorhadt ő is sokat szenvedett

Újpest, 2012. december 23.