„Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni,
Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett,
Így búcsú nélkül szívetekben, Továbbélhetek „

Itt vagyok a temetőben,
Megint Hozzád jöttem,
Ezúttal, most sajnos,
Semmit nem sütöttem.

Nincsen meglepetés,
Aminek örülhetsz,
Csak a néma csend,
Ami már körülvesz.

Te, aki a nyüzsgést,
Az Életet szeretted,
Az, aki ismert,
Soha nem feledhet. .

Vizesre táncoltad,
Bálon a hajadat,
Mindent megoldottál,
Volt Benned Akarat.

Az a sok minden,
Amiket Te tettél,
Olyan szinte, mintha,
Vagy 80 évig éltél.

Sosem voltál lusta,
Mindig is volt dolgod,
Úgy csináltál mintha,
Nem is lenne gondod.

Kicsi lelked tudom,
Mégse volt boldog,
Ha tehettem volna,
Megoldom a gondod.

De már nincs mit tenni,
Csak egy virágot hoztam,
Te voltál az első utam,
Ide jöttem nyomban.

Néma csend és béke,
Egy árnyékos részen,
Leguggolok és csak
Elmerengve nézem.

Másnap reggel várom;
„Ez csak egy álom”,
De magamhoz térek,
És a valóságot látom… :( :(