" Barázda ekéje életed oltotta,
Ezt a nagy fájdalmat semmi sem gyógyítja. "

"Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk
Enyhíti hiányát, ha álmunkba látjuk
Az ész megérti, de a sziv soha
S egyszer majd mi is elmegyünk ahol Ő van, oda.
Az élet múlik, de akit annyira szeretünk

Reá életünk végéig könnyes szemmel emlékezünk"

" Hozzád bújtam kislányként
Bárc sak átölelnél úgy, mint rég
Mint a napfény, úgy ragyogsz fenn
Szívemben csak így látlak én

Lásd, most is hívlak én
És bár fájt, hogy elmentél
Mindig bennem élsz
S nem bánod tán
Hogy százszor mondom
Bárcsak itt volnál! "

 

 

" Mikor nincs melletted senki, s úgy érzed hogy vége,
Kulcsold össze két kezed, nézz fel az égre.
Ott van Ő, ki meghallgatja szíved minden bánatát,
Ott van Ő, ki megérti, hogy neked mennyire fáj.
Ő ott van a lelked mélyén, ott van ha fáj a magány.
Ő vígasztal, ha sírni lát, mert Ő vigyáz Rád.
Imáidban kérjed Őt, kérjed, hogy adjon erőt.
Hogy elviseld mi bánt, mi fáj, kérjed hogy Ő vigyázzon Rád.
Kérjed hogy, őrizze minden lépésedet,
Kérjed, s Ő mindig ott lesz veled! "