Még nagyon fiatal volt. . . . .

Egy Könnycsepp a szemünkben Érted él,  egy gyertya az asztalon, mindíg Érted ég.  Egy fénykép , mely őrzi az emlékedet,  s egy betegség, mely elvitte életedet.  A bánat, a fájdalom örökre megmarad,  mindíg Veled leszünk, az idő bárhogy is halad.  Sírodra szívből visszük a virágot,  de Veled eltemettünk egy egész világot!  28 évesen itt hagytál mindent,  bíztunk hogy meggyógyulsz, de sajnos nem így lett.  Olyan jó lenne, ha mellettünk lennél,  űr maradt utánad, mikor elmentél.  Azóta is sokszor szükségünk lett volna Rád,  egy fiúra, testvérre, társra, sokat gondolunk Rád.  Nehezen viseljük  az életet Nélküled,  CSABI, még mindíg szeretünk Téged.  Szeretni fogunk ameddíg csak élünk,  nincs kinek mondjuk, hogy nehéz az életünk.  Tudjuk ha még mindíg köztünk lehetnél,  panaszokkal hozzád bátran mehetnénk.  Vígaszt nyújtanál , ahogy tetted is valaha,  ezért is hiányzol drága CSABIKA!  Egy jaj, nem sok , annyit sem mondtál,  csak elmentél a halál hosszú útján.  Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban,  de ha már abban nem , legalább a csodában.  Te mégis elmentél, pedíg nagyon fontos voltál.  Hiányod pótolhatatlan, de nem éltél hiába,  küzdöttél, betegeket vigasztaltál és példát mutattál.  Kimegyünk a temetőbe, s elsuttogjuk százszor,  hogy DRÁGA CSABIKÁM NAGYON HIÁNYZOL! !