Anya, akinek holt gyermeke van, A fél testével maga is halott, És húzza, vonja le, a föld felé, Mit énjéből a földnek átadott. Anya, akinek holt gyermeke van, Csak fél szemével néz a napba már, A másik szeme túl a Mindenen Holt gyermeke távol nyomában jár. Úgy jár közöttünk, mint ki messze megy, Vagy messze útról érkezett imént. . . Mint idegen, ki otthont nem talál. Ki valahol elhagyta fél szívét. Csak fél szíve vergődik mégis itt, Aranykalitkában sajgó, bús madár, Míg itt a földön élő kedvese, Tilos addig a másik út, határ. Félkézzel végzi sok- sok dolgait S hiú viszályok fölött, úgy lebeg Magasan, minden szennytől mentesen, Mint akit már nem érnek emberek. Anya, akinek holt gyermeke van, Csak félig él, lehúzza őt egy sír S mikor élő fiára mosolyog, Az egyik szeme akkor is csak sír.


Miért kell ártatlan gyerekeknek meghalni? Akkor miért születhettek meg hogy aztán
egyszer csak elmenjenek?  
Ákos okos volt , szép  és csupa móka. 2 hónapossan már egy kis emberke volt,
az én kistestvérem akire 10 évet vártam.  
És csak 2 hónapot kaptunk belőle. hol itt az igazság? ?  

Ákos Hiányzol és szeretünk nagyon. ! ! ! Márkó, Anya, Apa

Azt mondjak 3 ev kell, hogy fedolgozd magadban a gyaszt! Nekunk egy elet  is keves .

Köszönet azoknak akik gyertyát gyújtottak Ákoskának

 https://www. youtube. com/watch? v=bhwWk5nbge0

Gyere vissza hozzánk életem. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .