Requiescat in pace! Bevégeztetett.

Vojkó Anna Zsuzsanna, özvegy Mizsaik Istvánné (1941.06.27-2025.01.29.) édesanya, nagymama, feleség, életének 84. esztendejében, hosszú szenvedés, megvilágosodás, és megtisztulás után elindult odaátra, ahol van még valami.

„Van még valami a túloldalon...” Igen, van: „Isten szemembe néz!” (Zalán Tibor Túloldalon versében).

Visszatér lelke a teremtőjéhez, megtért édesapjához, és édesanyjához és a többiekhez.

Az Isten jóvoltából megadatott az életében, hogy az 5 utolsó esztendőben úgy élt, hogy idejét együtt tölthette a fiával, és aránylag sokat láthatta unokáit, és Kovácsné, Török Ibolya barátunk segítségével eljuthatott Csíksomlyóra és még egyszer szeretett unokáival a Tátrába, és a Balatonhoz, és egy "sosem volt" helyre, az Alpokba.

Ez az öt egyébként nehéz év, de csodálatos időnyerés volt az élete utolsó fejezete. Sok-sok örömmel. Köszönet volt a szívében és némi bánat, de teljes életet élt, és az utolsó özvegyen töltött években nem maradt magára.

A hosszú kórházi kezelés, és fekvés, két szélütés után megértette, nem maradtak sokan utána, vagy mellette. Egy-két barát, Mitrán Zoltánné, Márti, aki többször eljött látogatóba Egerből, és ezek az Isten szándékai szerint véletlenül (?) éppen kiemelt napok voltak anélkül, hogy tudta volna Márti, az elhunyt születésnapja, és névnapja... És köszönet a sok aggódó telefonhívás

miatt is, mert sajnos sokan vannak azok is, akik már nem tudtak eljönni! Nagy öröm volt számára, amikor két unokája volt benn nála az elmúlt esztendő során. Nekik nagyon örült, nagyon szerette őket.

Mindannyian így megyünk el: egyedül. Mert csak az elszólított mehet át a kapun adott pillanatban.

Köszöni a segítséget a sok barátnak, ismerősnek, és mindenkinek, akik bármiben is segítették vagy őt, vagy fiát az elmúlt években! Búcsúzik minden rokontól, Bidlek Mártától, ismerőstől, szomszédtól és embertárstól, minden egyes családtagtól, fiától, Ferenctől, Zsombor Péter, és Tamás Bence unokáitól, és minden baráttól, Erzsikétől és Szőke Barnabástól, munkatárstól és rokontól, akik még nem előzték meg őt a kapuja-nincs átjáróban.