Szörnyen fáj egy érzés, majd megszakad a szív,
Mert szánk téged vissza mindhiába hív.
Hisz te már a mennyországból vigyázol Reánk,
Onnan óvod minden gyermeked és unokád

Hiányod elviselni iszonyúan nehéz,
Nem maradt nekünk semmi, csak az emlékezés.
De tudjuk most már ismét élsz az
örök messzeségben.

Oly távol vagy tőlünk, és mégis közel,
Hisz szívünk mélyén őrizzük emléked
Míg élünk téged nem feledünk,
S örökkön- örökké NAGYON SZERETÜNK!