Drága Dima, Maestro!

...... könnyek nélkül lehetetlen...... ! Nagyon, nagyon hiányzol a földről! A szeretetünk, csodálatunk irántad a művészeted a tehetséged a kreativitás a varázslatos hangod, gyönyörű operáid, dalaid, románcaid iránt nem szűnt egy pillanatig sem a szíved most is itt dobog a dalaidban a felvételeidben! Hallgatjuk és nézzük azt a hatalmas örökséget, melyet hagytál nekünk! Köszönjük ezt a sok csodát! Itt élsz a szívünkben, lelkünkben, gondolatainkban, itt vagy a mindennapjainkban és itt is maradsz örökre! Egyedi vagy és utánozhatatlan....!
Mély tisztelettel hajtunk fejet az emléked előtt.....!

DIMA VOLT, DIMA VAN és DIMA LESZ! 

„Mindig jön egy újabb és újabb dal,
mely szívtől – szívbe,
lélektől – lélekig szól.
Egy gyönyörű csoda, egy varázslat,
Amitől ismét könny áztatja arcomat,
Szívemben a bánat vihara zokogva tombol,
Míg sír a hang és sír a lélek, - hiányzol!
Most halványabbak a csillagok,
S a nap is tompán ragyog!” (B.E.)