Attikánk

Minden egyes nap itt vagy velünk, a gondolatainkban, a mondatainkban. Minden viccben, minden komoly beszélgetésben. Minden nap mondunk valamit, amit Tőled vettünk. Minden nap megszólal egy zene, amiről Te jutsz az eszünkbe. Minden napra jut egy emlék, amin mosolyogni kell. Minden nap, még mindig, sírni kell. Megtanulunk a fájdalommal élni, nélküled élni, mert közhely és igaz, hogy az élet megy tovább és hogy semmi nem lesz már ugyanolyan.
Szeretünk, hiányzol nagyon.

Családod, Barátaid

Hamvas Béla - mert szeretted:

“Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. S azért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.”

"Egy könnycsepp a szemünkben Érted él,
Egy gyertya az asztalon Érted ég,
Egy fénykép, mely őrzi emléked,
S egy út, mely elvitte az életed.
A bánat, a fájdalom örökre megmarad,
Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad."

“ E Föld, - ez nem a gyönyörök tanyája
a lelkünk itt csak iskoláját járja: 
ha szenvedni és tűrni megtanul,
szárnyát felölti, s mennybe szabadul.”
Gárdonyi Géza