Nyakó Zita

Fájón kondul a harang, 
majd néma csend ül a tájra. 
Szívünkben fájdalom lüktet, 
kérdések válaszra várva. 

Ezernyi fájdalmas kérdés, 
melyekre nem létezik válasz, 
csak az emlékek maradtak, 
s a lelkeket mardosó bánat. 

Angyalok sírnak a mennyben, 
hófehér szárnyukat kitárják. 
Megállt a szív, meghalt a gyermek, 
lelkét hazavárják. 

Az emberek szemében könny csillan, 
mosolyodról már csak kép maradt. 
Elfeledni téged egy élet is kevés, 
megszeretni, csak egy pillanat. 

Sötétség honol, elaludt a mécses. 
Elfújta a zord novemberi szél. 
Lesz-e megnyugvás, s béke a szívekben, 
ameddig kegyetlen gyilkosod él? 

Szívünkben gyertyákat gyújtunk, 
melyek égnek örök lánggal, 
s csendben elbúcsúzunk, 
nyugodj békében