Most felnézek, és kinyitom az eget még egy percre, hogy elmondjam Neked, hogy megnyugtassalak , nem vagyok árva, mert itt vagy velem, a lelkembe zárva, s most én őrizlek, védelek, míg felettem is elszállnak a hűtlen évek. S mielőtt bezárulna az ég, még két szót felkiáltanék, mit ritkán mondtam, azután elengedlek: Apu, szeretlek! Elindult egy lélek, Tovább szállt, Távolra tőlünk, mely nagyon fáj!