Született: 1956. 10. 30. Tab

Elhunyt: 2017. 01. 25. Nagykanizsa

"Látván sírhelyed,
Szememen könnyeket ereszt.
Utoljára akartam mondani,hogy szeretlek,
De már nem volt idő,elhagytál minket.
Ha kívánhatnék egyet,az lenne,
Bár láthatnám ragyogó szemedet.
Mikor megtudtam,hogy már nem látlak többet,
Nagyon távol éreztem magam tőled.
Én még mindig szeretlek téged,
S elfelejteni nem foglak,ígérem.
Te még most is velünk vagy,
S szállsz a gondolatomban.
Ha itt lennél,ezt mondanám,
Örökké szeretlek,Édesapám."

"Apa,hogyha hallasz!!
Látod könnyes szemem.
Gyere vissza kérlek,fogd meg mindkét kezem!
Nem hallom a hangod,nem vársz hogyha megyek.
S előttem csak akadályok,dönthetetlen hegyek.
Kellene,hogy megmondanád hol találom helyem!
Hogy gondoktól már többé ne fájjon a fejem.
Fáj nagyon,hogy nem vagy,a csönd is más volt veled.
Hidd el,hogyha látsz most,szívem sose feled!
S ha le tudsz jönni hozzám,néha tedd meg kérlek!
Csak egy-egy álmot kérek!
S értelmet nyer napom,ha láthatlak Téged!
Apa,hogyha hallasz!!
Látod,hogy kereslek.
Tedd széppé az álmom,és tudd,hogy SZERETLEK!"

Szia,apu. Hát itt vagyok. Eljöttem,hogy lássalak. S elmondjm,hogy minden este a kapuban vártalak. Már nem haragszom,hogy nem jöttél,megértem,hogy elköltöztél.
Fényévekre messze tőlem,csillagfények tengerébe,a mindenható országába,oda fel,egy szebb világba.
Figyelsz apu?
Kérdezhetek?
Nem zavarlak?
Leülhetek?
Csak ide le,a keresztfádhoz. Vagy ehhez a rózsaszálhoz. Szíved legszebb virágához.
Ugye örülsz,hogy eljöttem?
Látod,milyen nagyra nőttem?
Tudod,apu,ha együtt lennénk,egy pohár borral ünnepelnénk.
Itt és most ezt nem tehetem. De minden percben itt vagy velem.
Felkelő nap sugarában,nyíló virág illatában,
Reggel együtt indulunk,este együtt érkezünk,
S minden édes pillanatban összeér a két kezünk....
Nagyon,nagyon szeretlek én egyetlen igaz
Barátom,Példaképem,
Szerető Édesapám,Mindenem.....

Szomorú napja ez az évnek,
Temetőkben gyertyák ezrei égnek.
Szomorú arcú emberek,
A mécsesen kezük megremeg.
Közöttük vagyok én is
Olyan árvának érzem magam mégis.
Nem szólok,csak hallgatok,
Apukám sírjához ballagok.
Kezemben szorítom mécsesem,
Meggyújtom,s világít fényesen.
Könnyekkel küszködve állok
Vígaszt már sehol sem találok.
Könnyem folyik,érte sírok,
Nehéz a fájdalom,amit most leírok.
Messze van már nagyon rég,
Magához hívta sok éve az ég.
Keserű könny mardossa arcom,
Senki nincs,ki megvígasztaljon.
Egy gondolat nyugtatja lelkemet,
Hogy odafennt újra foghatom a kezed.
Nézd,lányod sohasem feled,
Lélekben mindig itt van veled!