Augusztus volt, legboldogabb napom, pici szíved életre dobbant, féltőn öleltelek magamhoz, mit éreztem elmondhatatlan. "Szeretlek" szóval ébresztett puha kezecske érintése... Az édes kicsi mosolygó arc, szívem legféltettebb emléke. Minden nap kincs ajándékba, hogy én milyen büszke voltam... szinte repültél haza hozzám, fáradtan pihegtél karomban. A legértékesebb bizalom, a legszebb dallam nevetésed, a csodák világa együtt, mert szeretted hallani a mesémet. Pajkos csínytevő huncutságod, mind felejthetetlen képek, merész kisfiús csibészséged, mind emlékeimben élnek. Horgásztunk a tópart csöndjében, most is őrzöm a pillanatot.... fülemben hallom nevetésed, s látom, ahogyan szemed ragyog. Voltak fájó életszakaszok, mit már feledtem, nem őrzöm, Arcomon érzem kicsi kezed, ahogy könnyeimet letörlöd. Vadóc kamasz lettél, lázadó... Százszor elsuttogott intelem. Az aggódásom megsokszorozódott, gyermekünket félteni lételem. A szívedből fakadó tekintet, sokat rejtő, kisfiús mosoly, az évekkel felnőtté szigorodott, gondterheltté vált és komoly. Ajándék voltál és vagy ma is, az én legértékesebb kincsem, a kegyetlen sors ha elrabolt is, őrzi helyed számodra a szívem.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (0 db) 
