A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát. Megértettem További információk
Gyertyaláng.hu a Facebook-on
 
Belépés
E-mail címed:

Jelszavad:



Regisztráció
Elfelejtett jelszó


Jelenleg 730 látogató és 63 gyertyagyújtó van itt,
akik 60 személyért átlagosan 74 gyertyát gyújtanak percenként.




Visszajelzés


Az oldal ajánlása

Siskovics Kíra Bianka (Kíra) oldala
Tölts fel Te is képet a képgalériájába gyertyagyújtás Új gyertya gyújtása gyertyái Gyertyái (2 db)



Született: 1996. 07. 16. Komló

Elhunyt: 2016. 02. 23. Komló



















Lassan sötétedik,elindulok hazafelé a fázós téli hidegben,
Szembe jönnek emberek, rejtem könnyeim a szemeimben…
Körülöttem ,nyugvó nap sugarai megcsillanak a fehér márványon,
A jeges szél átsüvít kőoszlopok közt,s az út mellett álló tujákon…

Útközben még megállva visszanézek a sírodra,kislányom,
Már nem hallom hangod,de e néma hanttól is nehéz elválnom…
Némán búcsút intek,csend van,csak nehéz lépteim kopognak,
Aludj gyermekem,álmodra helyettem már angyalok vigyázznak…

(S. István)

artlimited_img350117






Az első karácsony nélküled...



Fenyőfán,este mikor a fények kigyúlnak, 

S,fent az égen is csillagok ragyognak...

Fagyos szívem,az ablakon is jégvirág,

Odakint csendes már a havas téli világ...


Karácsony van, Kislányom az első nélküled,

Szeretet ünnepe,de számomra már boldog nem lehet…

Nézem a fenyőt,szememben elmosódnak a fények,

Arcomon lassan végig gördülnek a könnyek…


Behunyom szemem,tavalyi karácsony képeit látom,

Arcod,boldog mosolyod örökre szívembe zárom…

Mardos a fájdalom,de a szeretet mi bennem él,

Fehér,hideg éjszakában hozzád most útrakél…


(S. István)




www.tvn.hu_f4ff66e3eb5761f0371ce08ae9d47118 


 


Kislányom emlékére...


Repül az idő, napok gyorsan múlnak,
De az emlékek rólad mégsem halványulnak.
Behunyom szemem, s arcod újra láthatom,
Szeretetképek, de mit hoznak, az a fájdalom...

Képtöredékek, melyek vissza-visszatérnek,
Életem útján most már elkísérnek.
Nem engednek, kapaszkodnak a szívembe,
Kislányom, oly sokszor jutsz az eszembe...

Ha álmomból riadok, még könnyes szemmel kereslek,
Bár tudom, hogy e világon többé nem lelhetlek.
Nem maradt nekem csak a fotók s az emlékek,
Oly rövid volt neked, s nekem fájón hosszú az élet...

(S. István)
_________________________________________________________




Kislányomnak...


Az élet oly kegyetlen,
Olykor elvesz, s néha ad!
Elindult egy lélek, mi tovább szállt,
De a szívem nem felejt,
Örökké szeret!
Boldog lennék, ha velem lennél,
Szememben könny ragyog!
Hiányzol...
Az élet útjai kifürkészhetetlenek,
Fogd meg két kezem,
Mennék én is veled!
Az álmom darabokra hullott,
S nem maradsz nekem más,
Csak egy fájó emlék!
De van egy hely szívemben,
S Te mindig ott leszel,
Bennem mindig tovább élsz!
Minden oly hihetetlen,
Hiányzol... 

(B.Csilla)


_____________________________________________________________


heart-candle-image1


____________________________________________________________




Hívták, hát elment, nem köszönt senkinek,
neki már nem fogja kezét soha senki meg,
könnyeid törlöd, mikor felnézel az égre,
gondolatban lesz veled drága személye.
Fáj belül az érzés, már s éget,
ő nem fogja feledni a földi létet,
üres lett minden, nagyon fáj hiánya,
te se feledd őt, így nem élt hiába.
Most fentről néz téged, és suttogja halkan:

Kellettem mögéd, mint őrző-védő angyal!

(Vass Lajos)

____________________________________________________________

Hogy meghasadva is mily sokat bír a szív,
Csak az tudja ,aki gyászolja egyetlen gyermekét.
Nem marad más csak a fájdalom,
Míg testem nem fedi majd el a sírhalom…

Hisz nem múlik el nap,vagy óra,
Mikor az emlékek nem szólnának róla...
Egy gondolat könyörtelenül emészt,
Többé már nem foghatom a kezét…

Fáj hogy nem mondhattam el neked,
Kislányom milyen nagyon szerettelek...
Elbúcsúzni sem hagyott a kegyetlen halál,
Csak remélem ,amit szólók, az égben megtalál...

Az életem nem lesz már ami volt nélküled,
Hisz veled halt a jövőm , s a szeretet...
Nem marad csak a fájdalom mi néha eltűnő,
De újra, és újra magával hozza, a rohanó idő…

(S. István)

__________________________________________________________






____________________________________________________________

Jó éjt Angyalom...

Korai volt, de lehunytad mosolygó szemed,
Még oly sok mindent szerettem volna elmondani neked.
Most már nem tehetem,mardos a fájdalom,
Búcsúzom tőled : Jó éjt Angyalom!

Mondtam,és ígértem soha nem hagylak el,
És most mégis nélkülem, indulnod kell.
Szavaid ,emléked szívembe zárom,
Búcsúzom tőled : Jó éjt Angyalom!

Bárhol vagy most,bárhová is száll lelked,
Míg dobog a szívem én ott leszek veled.
Arcodat elfeledni soha nem fogom,
Búcsúzom tőled : Jó éjt Angyalom!

Egy fotó elött gyertyák pislákoló fénnyel,
Nézem, s a pillanatra gondolok sajgó szívvel
Mikor kicsi voltál ,s bölcsöd ringatom,
Halkan suttogom neked : Jó éjt Angyalom...

(S. István)
_______ _______________________________________________



f24c7831a49023e85dfbf356e1a527e6


______________________________________________________________




Megint mécsest gyújtok...

Képeidet nézem,
s a fájdalom felsajdul bennem.
Nem ölelhetlek már meg,
csak az emléked él bennem.

Kicsi kis kezeddel, fogtad orcám,
magamba szívtam,
mint méh a virág porát,
lelkemben kutatva nézlek tovább.

Régi film pereg előttem,
mosolyod, hangod, sosem feledem.
Az ég felé nézve tudom, hogy ott vagy,
kicsi fényed világít ablakomba.

Képeid nézve csillagok hullnak,
angyalszárnyaid kitárulnak.
Ölelnél vele, de nem teheted,
a messzeség elrepít téged.

(H. Edit)


___________________________________________________________






______________________________________________________________




Nagyon fáj...

(Hideg szél suhan...)

Hideg szél suhan, süvölt a fák fölött,
sír a sok felhő, issza a szomjas föld,
bennem meg zokogva jajszó kél, törne föl,
de némaságba fullad a fáj, a benső...

Hideg szél suhan, hidege arcul csap,
szemem bánatot ír, könnye redő
hasadékába ül, szinte odafagy,
pedig eltelt azóta néhány esztendő...

Hideg szél suhan, borzongat,
talán ő van itt, hidege hideg,
halott álmokat tépáz kergetve,
nagyon fáj, nem élő, nem él ő.


(Mezei Marianna)


____________________________________________________________







Minden lélek hazatalál... Apró gyertyalángot óv tenyerének mécsese, összekuporodva ül, és nézi a kék eget, mely lassan hűvös, fekete ruhát ölt csendesen, és csillagjainak fényét szórja a végtelen. Néma sírkövek ezrei figyelik a leányt, ahogyan fentről egy lélekangyal leszáll reá, és ölében megpihenve átkarolja nyakát, és akkor megtorpan a Halál, az idő megáll, mert Karácsonykor minden lélek hazatalál...
Első gyertya meggyújtva: 2016. 02. 27.
Gyújtotta: Édesapád
Édesapád
Édesapád

2 gyertya ég az eddig gyújtott 2003 közül.
 
Az oldal szerkesztése Az oldal szerkesztése
 
üzenet Üzenet küldése az oldal létrehozójának
 
gyertyagyújtás elküldése Elküldöm egy ismerősömnek
 
Új gyertya gyújtása Új gyertya gyújtása
 
Gyertyái Gyertyái (2 db)
 
Gyertyái a térképen Gyertyái a térképen



Megosztás közösségi oldalakon: QR kód QR kód


Megosztás egyéb weboldalakon: megnyitásához kattints ide