Gyertyák | Gyertyagyújtás| Tóth Ottó, Ottó gyertyái

Ezt a gyertyát Édesanyád Édesapád gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: "Életed mint a gyertyaláng, egy szellö jött és nincs tovább"

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 46 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Fájdalommal, szeretettel!
oti nénv

https://marcellina.bloglap.hu/kepek/oie_8gb5azftjqlg.png

Ezt a gyertyát Édesanyád gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Elmentél ..örökre elmentél...

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 45 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Mérhetetlen fájdalom, ami lelkünket most átjárja,
Keresünk, hogy hol vagy, de sajnos már hiába. . .
Angyalka lettél. . . , felköltöztél az égbe. . . ,
Onnan figyelsz minket - bizonyára - nevetve.
Látom, ahogy huncut szemed mosolyog,
És azt mondod nekünk:

- Szüleim, ne szomorkodjatok!
Köszönöm, hogy a gyereketek lehettem,
Hogy megannyi felejthetetlen percet Veletek tölthettem.
Mellettetek soha nem voltam bánatos,
Csak azt sugalltad mindig, hogy az élet csodálatos.
A humorod lehengerlő volt, a jószívűséged határtalan,
Minden ember ilyen barátot kívánna magának.
Boldogan éltél, soha nem panaszkodtál,
Én csak arra emlékszem, hogy mindig mosolyogtál.
Elragadott tőlünk ez a borzalmas halál.
Te éltél vígan és boldogan.
Nem lehettél győztese ebben a csatában. . .
Erősebb voltál, mint bármelyikünk,
Akkor miért pont Te mentél el közülünk. . . ?
Egy újabb veszteség. . . , egy újabb fájdalom. . . ,
De Érted még ezt a próbát is kiállom.
És bár a szíved már nem dobog,
Hiszem, hogy a kis lelked örökre Velünk marad"
Oti emlék

Ezt a gyertyát Édesanyád gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Elmentél ..örökre elmentél...

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 45 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Mérhetetlen fájdalom, ami lelkünket most átjárja,
Keresünk, hogy hol vagy, de sajnos már hiába. . .
Angyalka lettél. . . , felköltöztél az égbe. . . ,
Onnan figyelsz minket - bizonyára - nevetve.
Látom, ahogy huncut szemed mosolyog,
És azt mondod nekünk:

- Szüleim, ne szomorkodjatok!
Köszönöm, hogy a gyereketek lehettem,
Hogy megannyi felejthetetlen percet Veletek tölthettem.
Mellettetek soha nem voltam bánatos,
Csak azt sugalltad mindig, hogy az élet csodálatos.
A humorod lehengerlő volt, a jószívűséged határtalan,
Minden ember ilyen barátot kívánna magának.
Boldogan éltél, soha nem panaszkodtál,
Én csak arra emlékszem, hogy mindig mosolyogtál.
Elragadott tőlünk ez a borzalmas halál.
Te éltél vígan és boldogan.
Nem lehettél győztese ebben a csatában. . .
Erősebb voltál, mint bármelyikünk,
Akkor miért pont Te mentél el közülünk. . . ?
Egy újabb veszteség. . . , egy újabb fájdalom. . . ,
De Érted még ezt a próbát is kiállom.
És bár a szíved már nem dobog,
Hiszem, hogy a kis lelked örökre Velünk marad"
Oti emlék

Ezt a gyertyát Édesanyád gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Elmentél ..örökre elmentél...

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 45 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Mérhetetlen fájdalom, ami lelkünket most átjárja,
Keresünk, hogy hol vagy, de sajnos már hiába. . .
Angyalka lettél. . . , felköltöztél az égbe. . . ,
Onnan figyelsz minket - bizonyára - nevetve.
Látom, ahogy huncut szemed mosolyog,
És azt mondod nekünk:

- Szüleim, ne szomorkodjatok!
Köszönöm, hogy a gyereketek lehettem,
Hogy megannyi felejthetetlen percet Veletek tölthettem.
Mellettetek soha nem voltam bánatos,
Csak azt sugalltad mindig, hogy az élet csodálatos.
A humorod lehengerlő volt, a jószívűséged határtalan,
Minden ember ilyen barátot kívánna magának.
Boldogan éltél, soha nem panaszkodtál,
Én csak arra emlékszem, hogy mindig mosolyogtál.
Elragadott tőlünk ez a borzalmas halál.
Te éltél vígan és boldogan.
Nem lehettél győztese ebben a csatában. . .
Erősebb voltál, mint bármelyikünk,
Akkor miért pont Te mentél el közülünk. . . ?
Egy újabb veszteség. . . , egy újabb fájdalom. . . ,
De Érted még ezt a próbát is kiállom.
És bár a szíved már nem dobog,
Hiszem, hogy a kis lelked örökre Velünk marad"
Oti emlék

Ezt a gyertyát Édesanyád gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Elmentél ..örökre elmentél...

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 45 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Mérhetetlen fájdalom, ami lelkünket most átjárja,
Keresünk, hogy hol vagy, de sajnos már hiába. . .
Angyalka lettél. . . , felköltöztél az égbe. . . ,
Onnan figyelsz minket - bizonyára - nevetve.
Látom, ahogy huncut szemed mosolyog,
És azt mondod nekünk:

- Szüleim, ne szomorkodjatok!
Köszönöm, hogy a gyereketek lehettem,
Hogy megannyi felejthetetlen percet Veletek tölthettem.
Mellettetek soha nem voltam bánatos,
Csak azt sugalltad mindig, hogy az élet csodálatos.
A humorod lehengerlő volt, a jószívűséged határtalan,
Minden ember ilyen barátot kívánna magának.
Boldogan éltél, soha nem panaszkodtál,
Én csak arra emlékszem, hogy mindig mosolyogtál.
Elragadott tőlünk ez a borzalmas halál.
Te éltél vígan és boldogan.
Nem lehettél győztese ebben a csatában. . .
Erősebb voltál, mint bármelyikünk,
Akkor miért pont Te mentél el közülünk. . . ?
Egy újabb veszteség. . . , egy újabb fájdalom. . . ,
De Érted még ezt a próbát is kiállom.
És bár a szíved már nem dobog,
Hiszem, hogy a kis lelked örökre Velünk marad"
Oti emlék

Ezt a gyertyát Édesanyád gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Elmentél ..örökre elmentél...

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 45 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Mérhetetlen fájdalom, ami lelkünket most átjárja,
Keresünk, hogy hol vagy, de sajnos már hiába. . .
Angyalka lettél. . . , felköltöztél az égbe. . . ,
Onnan figyelsz minket - bizonyára - nevetve.
Látom, ahogy huncut szemed mosolyog,
És azt mondod nekünk:

- Szüleim, ne szomorkodjatok!
Köszönöm, hogy a gyereketek lehettem,
Hogy megannyi felejthetetlen percet Veletek tölthettem.
Mellettetek soha nem voltam bánatos,
Csak azt sugalltad mindig, hogy az élet csodálatos.
A humorod lehengerlő volt, a jószívűséged határtalan,
Minden ember ilyen barátot kívánna magának.
Boldogan éltél, soha nem panaszkodtál,
Én csak arra emlékszem, hogy mindig mosolyogtál.
Elragadott tőlünk ez a borzalmas halál.
Te éltél vígan és boldogan.
Nem lehettél győztese ebben a csatában. . .
Erősebb voltál, mint bármelyikünk,
Akkor miért pont Te mentél el közülünk. . . ?
Egy újabb veszteség. . . , egy újabb fájdalom. . . ,
De Érted még ezt a próbát is kiállom.
És bár a szíved már nem dobog,
Hiszem, hogy a kis lelked örökre Velünk marad"
Oti emlék

Ezt a gyertyát Édesanyád gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Elmentél ..örökre elmentél...

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 45 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Mérhetetlen fájdalom, ami lelkünket most átjárja,
Keresünk, hogy hol vagy, de sajnos már hiába. . .
Angyalka lettél. . . , felköltöztél az égbe. . . ,
Onnan figyelsz minket - bizonyára - nevetve.
Látom, ahogy huncut szemed mosolyog,
És azt mondod nekünk:

- Szüleim, ne szomorkodjatok!
Köszönöm, hogy a gyereketek lehettem,
Hogy megannyi felejthetetlen percet Veletek tölthettem.
Mellettetek soha nem voltam bánatos,
Csak azt sugalltad mindig, hogy az élet csodálatos.
A humorod lehengerlő volt, a jószívűséged határtalan,
Minden ember ilyen barátot kívánna magának.
Boldogan éltél, soha nem panaszkodtál,
Én csak arra emlékszem, hogy mindig mosolyogtál.
Elragadott tőlünk ez a borzalmas halál.
Te éltél vígan és boldogan.
Nem lehettél győztese ebben a csatában. . .
Erősebb voltál, mint bármelyikünk,
Akkor miért pont Te mentél el közülünk. . . ?
Egy újabb veszteség. . . , egy újabb fájdalom. . . ,
De Érted még ezt a próbát is kiállom.
És bár a szíved már nem dobog,
Hiszem, hogy a kis lelked örökre Velünk marad"
Oti emlék

Ezt a gyertyát Édesanyád gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Elmentél ..örökre elmentél...

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 44 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Mérhetetlen fájdalom, ami lelkünket most átjárja,
Keresünk, hogy hol vagy, de sajnos már hiába. . .
Angyalka lettél. . . , felköltöztél az égbe. . . ,
Onnan figyelsz minket - bizonyára - nevetve.
Látom, ahogy huncut szemed mosolyog,
És azt mondod nekünk:

- Szüleim, ne szomorkodjatok!
Köszönöm, hogy a gyereketek lehettem,
Hogy megannyi felejthetetlen percet Veletek tölthettem.
Mellettetek soha nem voltam bánatos,
Csak azt sugalltad mindig, hogy az élet csodálatos.
A humorod lehengerlő volt, a jószívűséged határtalan,
Minden ember ilyen barátot kívánna magának.
Boldogan éltél, soha nem panaszkodtál,
Én csak arra emlékszem, hogy mindig mosolyogtál.
Elragadott tőlünk ez a borzalmas halál.
Te éltél vígan és boldogan.
Nem lehettél győztese ebben a csatában. . .
Erősebb voltál, mint bármelyikünk,
Akkor miért pont Te mentél el közülünk. . . ?
Egy újabb veszteség. . . , egy újabb fájdalom. . . ,
De Érted még ezt a próbát is kiállom.
És bár a szíved már nem dobog,
Hiszem, hogy a kis lelked örökre Velünk marad"
Oti emlék

Ezt a gyertyát Édesanyád gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Elmentél ..örökre elmentél...

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 44 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Mérhetetlen fájdalom, ami lelkünket most átjárja,
Keresünk, hogy hol vagy, de sajnos már hiába. . .
Angyalka lettél. . . , felköltöztél az égbe. . . ,
Onnan figyelsz minket - bizonyára - nevetve.
Látom, ahogy huncut szemed mosolyog,
És azt mondod nekünk:

- Szüleim, ne szomorkodjatok!
Köszönöm, hogy a gyereketek lehettem,
Hogy megannyi felejthetetlen percet Veletek tölthettem.
Mellettetek soha nem voltam bánatos,
Csak azt sugalltad mindig, hogy az élet csodálatos.
A humorod lehengerlő volt, a jószívűséged határtalan,
Minden ember ilyen barátot kívánna magának.
Boldogan éltél, soha nem panaszkodtál,
Én csak arra emlékszem, hogy mindig mosolyogtál.
Elragadott tőlünk ez a borzalmas halál.
Te éltél vígan és boldogan.
Nem lehettél győztese ebben a csatában. . .
Erősebb voltál, mint bármelyikünk,
Akkor miért pont Te mentél el közülünk. . . ?
Egy újabb veszteség. . . , egy újabb fájdalom. . . ,
De Érted még ezt a próbát is kiállom.
És bár a szíved már nem dobog,
Hiszem, hogy a kis lelked örökre Velünk marad"
Oti emlék

Ezt a gyertyát Édesanyád gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Elmentél ..örökre elmentél...

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 44 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Mérhetetlen fájdalom, ami lelkünket most átjárja,
Keresünk, hogy hol vagy, de sajnos már hiába. . .
Angyalka lettél. . . , felköltöztél az égbe. . . ,
Onnan figyelsz minket - bizonyára - nevetve.
Látom, ahogy huncut szemed mosolyog,
És azt mondod nekünk:

- Szüleim, ne szomorkodjatok!
Köszönöm, hogy a gyereketek lehettem,
Hogy megannyi felejthetetlen percet Veletek tölthettem.
Mellettetek soha nem voltam bánatos,
Csak azt sugalltad mindig, hogy az élet csodálatos.
A humorod lehengerlő volt, a jószívűséged határtalan,
Minden ember ilyen barátot kívánna magának.
Boldogan éltél, soha nem panaszkodtál,
Én csak arra emlékszem, hogy mindig mosolyogtál.
Elragadott tőlünk ez a borzalmas halál.
Te éltél vígan és boldogan.
Nem lehettél győztese ebben a csatában. . .
Erősebb voltál, mint bármelyikünk,
Akkor miért pont Te mentél el közülünk. . . ?
Egy újabb veszteség. . . , egy újabb fájdalom. . . ,
De Érted még ezt a próbát is kiállom.
És bár a szíved már nem dobog,
Hiszem, hogy a kis lelked örökre Velünk marad"
Oti emlék

Ezt a gyertyát Édesanyád gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Elmentél ..örökre elmentél...

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 44 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Mérhetetlen fájdalom, ami lelkünket most átjárja,
Keresünk, hogy hol vagy, de sajnos már hiába. . .
Angyalka lettél. . . , felköltöztél az égbe. . . ,
Onnan figyelsz minket - bizonyára - nevetve.
Látom, ahogy huncut szemed mosolyog,
És azt mondod nekünk:

- Szüleim, ne szomorkodjatok!
Köszönöm, hogy a gyereketek lehettem,
Hogy megannyi felejthetetlen percet Veletek tölthettem.
Mellettetek soha nem voltam bánatos,
Csak azt sugalltad mindig, hogy az élet csodálatos.
A humorod lehengerlő volt, a jószívűséged határtalan,
Minden ember ilyen barátot kívánna magának.
Boldogan éltél, soha nem panaszkodtál,
Én csak arra emlékszem, hogy mindig mosolyogtál.
Elragadott tőlünk ez a borzalmas halál.
Te éltél vígan és boldogan.
Nem lehettél győztese ebben a csatában. . .
Erősebb voltál, mint bármelyikünk,
Akkor miért pont Te mentél el közülünk. . . ?
Egy újabb veszteség. . . , egy újabb fájdalom. . . ,
De Érted még ezt a próbát is kiállom.
És bár a szíved már nem dobog,
Hiszem, hogy a kis lelked örökre Velünk marad"
Oti emlék

Ezt a gyertyát Szüleid Testvéreid gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Megkopott kifakult a fekete ruha, De szívünkben a gyász,nem szünik meg soha.

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 44 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Szívem minden szeretetével...

"A gyász nem múlik el.
Nem múlik el, csak körbenövi az élet.
Először még nincs más, csak a veszteség.
Minden pillanatban.
Élesen, kímélet nélkül szakít szét testet és lelket.
Meg kell bolondulni, bele kell pusztulni a fájdalomba.
Úgy érezzük nincs tovább.
Ekkora hiánnyal, ekkora űrrel nem lehet tovább élni.
Aztán az élet mégiscsak megy tovább.
Makacsan halad, pereg az idő.
Egyszer csak eljön a pillanat – ez csak később, visszatekintve válik világossá -,
amikor már nem fáj megállás nélkül.
Kezdenek lélegzetvételnyi szünetek lenni a kín addig megállíthatatlannak hitt hömpölygésében.
Percek, amikor lehet másra is figyelni. zusszanásnyi kis szigetek.
Aztán ezekből egyre több lesz.
Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy reggelente,
álom és ébrenlét határát már nem a jeges felismerés töri át, hogy nincs többé.
Aztán néha már mosolyogni is tudunk, amikor eszünkbe jut:
„Hm, emlékszem milyen vicces volt, amikor....!”
Az emlékek már nem fájdalmat hoznak, hanem hálát, hogy ő volt.
Idővel lesz új öröm, lesz új lendület.
Lesznek tervek, és új vágyak is.
Lesz béke és elengedés, de a gyász marad, nem csökken.
Az élet nő meg körülötte."

Ezt a gyertyát Szüleid Testvéreid gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Megkopott kifakult a fekete ruha, De szívünkben a gyász,nem szünik meg soha.

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 44 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Szívem minden szeretetével...

"A gyász nem múlik el.
Nem múlik el, csak körbenövi az élet.
Először még nincs más, csak a veszteség.
Minden pillanatban.
Élesen, kímélet nélkül szakít szét testet és lelket.
Meg kell bolondulni, bele kell pusztulni a fájdalomba.
Úgy érezzük nincs tovább.
Ekkora hiánnyal, ekkora űrrel nem lehet tovább élni.
Aztán az élet mégiscsak megy tovább.
Makacsan halad, pereg az idő.
Egyszer csak eljön a pillanat – ez csak később, visszatekintve válik világossá -,
amikor már nem fáj megállás nélkül.
Kezdenek lélegzetvételnyi szünetek lenni a kín addig megállíthatatlannak hitt hömpölygésében.
Percek, amikor lehet másra is figyelni. zusszanásnyi kis szigetek.
Aztán ezekből egyre több lesz.
Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy reggelente,
álom és ébrenlét határát már nem a jeges felismerés töri át, hogy nincs többé.
Aztán néha már mosolyogni is tudunk, amikor eszünkbe jut:
„Hm, emlékszem milyen vicces volt, amikor....!”
Az emlékek már nem fájdalmat hoznak, hanem hálát, hogy ő volt.
Idővel lesz új öröm, lesz új lendület.
Lesznek tervek, és új vágyak is.
Lesz béke és elengedés, de a gyász marad, nem csökken.
Az élet nő meg körülötte."

Ezt a gyertyát Szüleid Testvéreid gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Megkopott kifakult a fekete ruha, De szívünkben a gyász,nem szünik meg soha.

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 44 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Szívem minden szeretetével...

"A gyász nem múlik el.
Nem múlik el, csak körbenövi az élet.
Először még nincs más, csak a veszteség.
Minden pillanatban.
Élesen, kímélet nélkül szakít szét testet és lelket.
Meg kell bolondulni, bele kell pusztulni a fájdalomba.
Úgy érezzük nincs tovább.
Ekkora hiánnyal, ekkora űrrel nem lehet tovább élni.
Aztán az élet mégiscsak megy tovább.
Makacsan halad, pereg az idő.
Egyszer csak eljön a pillanat – ez csak később, visszatekintve válik világossá -,
amikor már nem fáj megállás nélkül.
Kezdenek lélegzetvételnyi szünetek lenni a kín addig megállíthatatlannak hitt hömpölygésében.
Percek, amikor lehet másra is figyelni. zusszanásnyi kis szigetek.
Aztán ezekből egyre több lesz.
Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy reggelente,
álom és ébrenlét határát már nem a jeges felismerés töri át, hogy nincs többé.
Aztán néha már mosolyogni is tudunk, amikor eszünkbe jut:
„Hm, emlékszem milyen vicces volt, amikor....!”
Az emlékek már nem fájdalmat hoznak, hanem hálát, hogy ő volt.
Idővel lesz új öröm, lesz új lendület.
Lesznek tervek, és új vágyak is.
Lesz béke és elengedés, de a gyász marad, nem csökken.
Az élet nő meg körülötte."

Ezt a gyertyát Szüleid Testvéreid gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Megkopott kifakult a fekete ruha, De szívünkben a gyász,nem szünik meg soha.

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 44 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Szívem minden szeretetével...

"A gyász nem múlik el.
Nem múlik el, csak körbenövi az élet.
Először még nincs más, csak a veszteség.
Minden pillanatban.
Élesen, kímélet nélkül szakít szét testet és lelket.
Meg kell bolondulni, bele kell pusztulni a fájdalomba.
Úgy érezzük nincs tovább.
Ekkora hiánnyal, ekkora űrrel nem lehet tovább élni.
Aztán az élet mégiscsak megy tovább.
Makacsan halad, pereg az idő.
Egyszer csak eljön a pillanat – ez csak később, visszatekintve válik világossá -,
amikor már nem fáj megállás nélkül.
Kezdenek lélegzetvételnyi szünetek lenni a kín addig megállíthatatlannak hitt hömpölygésében.
Percek, amikor lehet másra is figyelni. zusszanásnyi kis szigetek.
Aztán ezekből egyre több lesz.
Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy reggelente,
álom és ébrenlét határát már nem a jeges felismerés töri át, hogy nincs többé.
Aztán néha már mosolyogni is tudunk, amikor eszünkbe jut:
„Hm, emlékszem milyen vicces volt, amikor....!”
Az emlékek már nem fájdalmat hoznak, hanem hálát, hogy ő volt.
Idővel lesz új öröm, lesz új lendület.
Lesznek tervek, és új vágyak is.
Lesz béke és elengedés, de a gyász marad, nem csökken.
Az élet nő meg körülötte."

Ezt a gyertyát Szüleid Testvéreid gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Megkopott kifakult a fekete ruha, De szívünkben a gyász,nem szünik meg soha.

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 44 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Szívem minden szeretetével...

"A gyász nem múlik el.
Nem múlik el, csak körbenövi az élet.
Először még nincs más, csak a veszteség.
Minden pillanatban.
Élesen, kímélet nélkül szakít szét testet és lelket.
Meg kell bolondulni, bele kell pusztulni a fájdalomba.
Úgy érezzük nincs tovább.
Ekkora hiánnyal, ekkora űrrel nem lehet tovább élni.
Aztán az élet mégiscsak megy tovább.
Makacsan halad, pereg az idő.
Egyszer csak eljön a pillanat – ez csak később, visszatekintve válik világossá -,
amikor már nem fáj megállás nélkül.
Kezdenek lélegzetvételnyi szünetek lenni a kín addig megállíthatatlannak hitt hömpölygésében.
Percek, amikor lehet másra is figyelni. zusszanásnyi kis szigetek.
Aztán ezekből egyre több lesz.
Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy reggelente,
álom és ébrenlét határát már nem a jeges felismerés töri át, hogy nincs többé.
Aztán néha már mosolyogni is tudunk, amikor eszünkbe jut:
„Hm, emlékszem milyen vicces volt, amikor....!”
Az emlékek már nem fájdalmat hoznak, hanem hálát, hogy ő volt.
Idővel lesz új öröm, lesz új lendület.
Lesznek tervek, és új vágyak is.
Lesz béke és elengedés, de a gyász marad, nem csökken.
Az élet nő meg körülötte."

Ezt a gyertyát Szüleid Testvéreid gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Megkopott kifakult a fekete ruha, De szívünkben a gyász,nem szünik meg soha.

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 44 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Szívem minden szeretetével...

"A gyász nem múlik el.
Nem múlik el, csak körbenövi az élet.
Először még nincs más, csak a veszteség.
Minden pillanatban.
Élesen, kímélet nélkül szakít szét testet és lelket.
Meg kell bolondulni, bele kell pusztulni a fájdalomba.
Úgy érezzük nincs tovább.
Ekkora hiánnyal, ekkora űrrel nem lehet tovább élni.
Aztán az élet mégiscsak megy tovább.
Makacsan halad, pereg az idő.
Egyszer csak eljön a pillanat – ez csak később, visszatekintve válik világossá -,
amikor már nem fáj megállás nélkül.
Kezdenek lélegzetvételnyi szünetek lenni a kín addig megállíthatatlannak hitt hömpölygésében.
Percek, amikor lehet másra is figyelni. zusszanásnyi kis szigetek.
Aztán ezekből egyre több lesz.
Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy reggelente,
álom és ébrenlét határát már nem a jeges felismerés töri át, hogy nincs többé.
Aztán néha már mosolyogni is tudunk, amikor eszünkbe jut:
„Hm, emlékszem milyen vicces volt, amikor....!”
Az emlékek már nem fájdalmat hoznak, hanem hálát, hogy ő volt.
Idővel lesz új öröm, lesz új lendület.
Lesznek tervek, és új vágyak is.
Lesz béke és elengedés, de a gyász marad, nem csökken.
Az élet nő meg körülötte."

Ezt a gyertyát Szüleid Testvéreid gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Megkopott kifakult a fekete ruha, De szívünkben a gyász,nem szünik meg soha.

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 44 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Szívem minden szeretetével...

"A gyász nem múlik el.
Nem múlik el, csak körbenövi az élet.
Először még nincs más, csak a veszteség.
Minden pillanatban.
Élesen, kímélet nélkül szakít szét testet és lelket.
Meg kell bolondulni, bele kell pusztulni a fájdalomba.
Úgy érezzük nincs tovább.
Ekkora hiánnyal, ekkora űrrel nem lehet tovább élni.
Aztán az élet mégiscsak megy tovább.
Makacsan halad, pereg az idő.
Egyszer csak eljön a pillanat – ez csak később, visszatekintve válik világossá -,
amikor már nem fáj megállás nélkül.
Kezdenek lélegzetvételnyi szünetek lenni a kín addig megállíthatatlannak hitt hömpölygésében.
Percek, amikor lehet másra is figyelni. zusszanásnyi kis szigetek.
Aztán ezekből egyre több lesz.
Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy reggelente,
álom és ébrenlét határát már nem a jeges felismerés töri át, hogy nincs többé.
Aztán néha már mosolyogni is tudunk, amikor eszünkbe jut:
„Hm, emlékszem milyen vicces volt, amikor....!”
Az emlékek már nem fájdalmat hoznak, hanem hálát, hogy ő volt.
Idővel lesz új öröm, lesz új lendület.
Lesznek tervek, és új vágyak is.
Lesz béke és elengedés, de a gyász marad, nem csökken.
Az élet nő meg körülötte."

Ezt a gyertyát Szüleid Testvéreid gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Megkopott kifakult a fekete ruha, De szívünkben a gyász,nem szünik meg soha.

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 44 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Szívem minden szeretetével...

"A gyász nem múlik el.
Nem múlik el, csak körbenövi az élet.
Először még nincs más, csak a veszteség.
Minden pillanatban.
Élesen, kímélet nélkül szakít szét testet és lelket.
Meg kell bolondulni, bele kell pusztulni a fájdalomba.
Úgy érezzük nincs tovább.
Ekkora hiánnyal, ekkora űrrel nem lehet tovább élni.
Aztán az élet mégiscsak megy tovább.
Makacsan halad, pereg az idő.
Egyszer csak eljön a pillanat – ez csak később, visszatekintve válik világossá -,
amikor már nem fáj megállás nélkül.
Kezdenek lélegzetvételnyi szünetek lenni a kín addig megállíthatatlannak hitt hömpölygésében.
Percek, amikor lehet másra is figyelni. zusszanásnyi kis szigetek.
Aztán ezekből egyre több lesz.
Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy reggelente,
álom és ébrenlét határát már nem a jeges felismerés töri át, hogy nincs többé.
Aztán néha már mosolyogni is tudunk, amikor eszünkbe jut:
„Hm, emlékszem milyen vicces volt, amikor....!”
Az emlékek már nem fájdalmat hoznak, hanem hálát, hogy ő volt.
Idővel lesz új öröm, lesz új lendület.
Lesznek tervek, és új vágyak is.
Lesz béke és elengedés, de a gyász marad, nem csökken.
Az élet nő meg körülötte."

Ezt a gyertyát Szüleid Testvéreid gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Megkopott kifakult a fekete ruha, De szívünkben a gyász,nem szünik meg soha.

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 44 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Szívem minden szeretetével...

"A gyász nem múlik el.
Nem múlik el, csak körbenövi az élet.
Először még nincs más, csak a veszteség.
Minden pillanatban.
Élesen, kímélet nélkül szakít szét testet és lelket.
Meg kell bolondulni, bele kell pusztulni a fájdalomba.
Úgy érezzük nincs tovább.
Ekkora hiánnyal, ekkora űrrel nem lehet tovább élni.
Aztán az élet mégiscsak megy tovább.
Makacsan halad, pereg az idő.
Egyszer csak eljön a pillanat – ez csak később, visszatekintve válik világossá -,
amikor már nem fáj megállás nélkül.
Kezdenek lélegzetvételnyi szünetek lenni a kín addig megállíthatatlannak hitt hömpölygésében.
Percek, amikor lehet másra is figyelni. zusszanásnyi kis szigetek.
Aztán ezekből egyre több lesz.
Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy reggelente,
álom és ébrenlét határát már nem a jeges felismerés töri át, hogy nincs többé.
Aztán néha már mosolyogni is tudunk, amikor eszünkbe jut:
„Hm, emlékszem milyen vicces volt, amikor....!”
Az emlékek már nem fájdalmat hoznak, hanem hálát, hogy ő volt.
Idővel lesz új öröm, lesz új lendület.
Lesznek tervek, és új vágyak is.
Lesz béke és elengedés, de a gyász marad, nem csökken.
Az élet nő meg körülötte."

Ezt a gyertyát Szüleid Testvéreid gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Megkopott kifakult a fekete ruha, De szívünkben a gyász,nem szünik meg soha.

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 44 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Szívem minden szeretetével...

"A gyász nem múlik el.
Nem múlik el, csak körbenövi az élet.
Először még nincs más, csak a veszteség.
Minden pillanatban.
Élesen, kímélet nélkül szakít szét testet és lelket.
Meg kell bolondulni, bele kell pusztulni a fájdalomba.
Úgy érezzük nincs tovább.
Ekkora hiánnyal, ekkora űrrel nem lehet tovább élni.
Aztán az élet mégiscsak megy tovább.
Makacsan halad, pereg az idő.
Egyszer csak eljön a pillanat – ez csak később, visszatekintve válik világossá -,
amikor már nem fáj megállás nélkül.
Kezdenek lélegzetvételnyi szünetek lenni a kín addig megállíthatatlannak hitt hömpölygésében.
Percek, amikor lehet másra is figyelni. zusszanásnyi kis szigetek.
Aztán ezekből egyre több lesz.
Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy reggelente,
álom és ébrenlét határát már nem a jeges felismerés töri át, hogy nincs többé.
Aztán néha már mosolyogni is tudunk, amikor eszünkbe jut:
„Hm, emlékszem milyen vicces volt, amikor....!”
Az emlékek már nem fájdalmat hoznak, hanem hálát, hogy ő volt.
Idővel lesz új öröm, lesz új lendület.
Lesznek tervek, és új vágyak is.
Lesz béke és elengedés, de a gyász marad, nem csökken.
Az élet nő meg körülötte."

Ezt a gyertyát Szüleid Testvéreid gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Megkopott kifakult a fekete ruha, De szívünkben a gyász,nem szünik meg soha.

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 44 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Szívem minden szeretetével...

"A gyász nem múlik el.
Nem múlik el, csak körbenövi az élet.
Először még nincs más, csak a veszteség.
Minden pillanatban.
Élesen, kímélet nélkül szakít szét testet és lelket.
Meg kell bolondulni, bele kell pusztulni a fájdalomba.
Úgy érezzük nincs tovább.
Ekkora hiánnyal, ekkora űrrel nem lehet tovább élni.
Aztán az élet mégiscsak megy tovább.
Makacsan halad, pereg az idő.
Egyszer csak eljön a pillanat – ez csak később, visszatekintve válik világossá -,
amikor már nem fáj megállás nélkül.
Kezdenek lélegzetvételnyi szünetek lenni a kín addig megállíthatatlannak hitt hömpölygésében.
Percek, amikor lehet másra is figyelni. zusszanásnyi kis szigetek.
Aztán ezekből egyre több lesz.
Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy reggelente,
álom és ébrenlét határát már nem a jeges felismerés töri át, hogy nincs többé.
Aztán néha már mosolyogni is tudunk, amikor eszünkbe jut:
„Hm, emlékszem milyen vicces volt, amikor....!”
Az emlékek már nem fájdalmat hoznak, hanem hálát, hogy ő volt.
Idővel lesz új öröm, lesz új lendület.
Lesznek tervek, és új vágyak is.
Lesz béke és elengedés, de a gyász marad, nem csökken.
Az élet nő meg körülötte."

Ezt a gyertyát Szüleid Testvéreid gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Megkopott kifakult a fekete ruha, De szívünkben a gyász,nem szünik meg soha.

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 44 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Szívem minden szeretetével...

"A gyász nem múlik el.
Nem múlik el, csak körbenövi az élet.
Először még nincs más, csak a veszteség.
Minden pillanatban.
Élesen, kímélet nélkül szakít szét testet és lelket.
Meg kell bolondulni, bele kell pusztulni a fájdalomba.
Úgy érezzük nincs tovább.
Ekkora hiánnyal, ekkora űrrel nem lehet tovább élni.
Aztán az élet mégiscsak megy tovább.
Makacsan halad, pereg az idő.
Egyszer csak eljön a pillanat – ez csak később, visszatekintve válik világossá -,
amikor már nem fáj megállás nélkül.
Kezdenek lélegzetvételnyi szünetek lenni a kín addig megállíthatatlannak hitt hömpölygésében.
Percek, amikor lehet másra is figyelni. zusszanásnyi kis szigetek.
Aztán ezekből egyre több lesz.
Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy reggelente,
álom és ébrenlét határát már nem a jeges felismerés töri át, hogy nincs többé.
Aztán néha már mosolyogni is tudunk, amikor eszünkbe jut:
„Hm, emlékszem milyen vicces volt, amikor....!”
Az emlékek már nem fájdalmat hoznak, hanem hálát, hogy ő volt.
Idővel lesz új öröm, lesz új lendület.
Lesznek tervek, és új vágyak is.
Lesz béke és elengedés, de a gyász marad, nem csökken.
Az élet nő meg körülötte."

Ezt a gyertyát Szüleid Testvéreid gyújtotta Ottóért 4 napja.

Gyújtás oka: Megkopott kifakult a fekete ruha, De szívünkben a gyász,nem szünik meg soha.

Ez a gyertya még 2 nap 21 óra 44 percig ég

A gyertya égési idejének meghosszabbítása különlegessé tétellel

Szívem minden szeretetével...

"A gyász nem múlik el.
Nem múlik el, csak körbenövi az élet.
Először még nincs más, csak a veszteség.
Minden pillanatban.
Élesen, kímélet nélkül szakít szét testet és lelket.
Meg kell bolondulni, bele kell pusztulni a fájdalomba.
Úgy érezzük nincs tovább.
Ekkora hiánnyal, ekkora űrrel nem lehet tovább élni.
Aztán az élet mégiscsak megy tovább.
Makacsan halad, pereg az idő.
Egyszer csak eljön a pillanat – ez csak később, visszatekintve válik világossá -,
amikor már nem fáj megállás nélkül.
Kezdenek lélegzetvételnyi szünetek lenni a kín addig megállíthatatlannak hitt hömpölygésében.
Percek, amikor lehet másra is figyelni. zusszanásnyi kis szigetek.
Aztán ezekből egyre több lesz.
Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy reggelente,
álom és ébrenlét határát már nem a jeges felismerés töri át, hogy nincs többé.
Aztán néha már mosolyogni is tudunk, amikor eszünkbe jut:
„Hm, emlékszem milyen vicces volt, amikor....!”
Az emlékek már nem fájdalmat hoznak, hanem hálát, hogy ő volt.
Idővel lesz új öröm, lesz új lendület.
Lesznek tervek, és új vágyak is.
Lesz béke és elengedés, de a gyász marad, nem csökken.
Az élet nő meg körülötte."

	70. oldal (123)
	1 ... 65 66 67 68 69 [70] 71 72 73 74 75 ... 123

Rendezés: