Valaki végleg elmehet,   őrizd meg emlékét, és el ne feledd,   így majd veled lesz mindig, lelke szabadon száll,   vár a túlsó parton, hol nincsen határ. Nyugodj békében!

  2. évfordulódra tőlem: " Elsodort tőlem a nemlét Messzire a mennybe, mint viharban falevelet a szél... Nem látom már megtestesülésedet Csak álmomban fel-fel bukkanó lelkedet, ... Jössz, belémkarolsz melegen, puhán Távoli univerzum, másik lét. Talán nehezebb mint evilági munkánk. Meglepődve száll hozzád lelkem Érzem meleg-nyugodt létedet, Egy más világban Már megtaláltad helyedet. Hosszú gyötrelmes út volt Végig kisértelek. Lelkem egy darabja mindig óvott, Védett Tégedet. Hús a húsból, Vér a vérrel, Egy anyánk, egy apánk, Ősök sokasága köti össze örökké " szerelmünk"..  Testvéred: Olga Elmentél egy perc alatt, Számunkra csak a fájdalom és a gyász maradt. Kicsordul a könnyünk a sírodnál, Mélységes a fájdalom, hogy távoztál. A búcsúszó, mit nem mondtál el, elmaradt, De szívünkben örökké velünk maradsz.     Megemlékezés   "Az idő múlik a fájdalom csak nő, Nem hoz enyhülést a múló idő, Sírodra hiába viszünk virágot, Eltemettük veled az egész világot." halálának 1. évfordulójára soha el nem múló fájdalommal, Testvéred, Keresztfiad és Aranka     Saját verse:    "   HAJLADOZÓ NYÁRFA   Egy helyben éli le életét. Akár szép is lehetne, ha alulról nézhetném Hanyatt fekve az égnek szegezve tekintetetem Ágait fürkészve. De nem. Nem tehetem. Egy helyen vagyok én is, ahol élem Fél életem, egy megszokott helyen. . . Imbolyog fejem, hunyorog szemem, Az élet kegyetlen játéka játszik velem.   Mint a szél lombkoronája ágait, Úgy ringatja szürke köd napjaim. Szabadnak látszik! Ahogy ezüstös levelein megcsillan a ragyogó napfény, Ahogy zizegteti, s csinos táncot táncol Körülöttük a szél. De eljön az ősz, a tél, Amikor engedelmeskedni kénytelen, Fázni megannyi hűvös éjjelen.   Egy helyen vagyok én is, ahol élem Fél életem, egy megszokott helyen. . . Itt kell lennem, ezt kell tennem Zsongó környezetben, hol a kényszer hangjai Dúdolnak fülemben, Fáradt testem, összecsuklott tompa lelkem Vágyam vinné messzebb s messzebb, De tűrnöm kell mit az élettől kapok, Hajladozó nyárfa vagyok.   Gyönge törzsem szél cibálja. Lényegemet vihar tépi szét. Mintha a nagy világban egy nyárfa lennék, Ki egy helyben éli le életét. "   Szimacsek Rita  2008.    Örökké szeretünk: Testvéred és Keresztfiad Köszönöm, hogy a testvéred lehettem, mindent köszönök Neked!       Nincs hazatérés többé Mikor útra keltem, még nem tudtam, hogy ez volt az utolsó utam. Nem térek hozzátok vissza, többé soha, hogy sorsom velem ily mostoha. Hisz még fiatal vagyok, élni akartam még, ez a szörnyű baleset miért pont engem ért? Ámokfutók áldozata lettem Én, kik felelőssé váltak rövid életemért. Kedves Szeretteimtől is már innen búcsúzom, fájdalmatokat még csak enyhíteni sem tudom. Nincs már alkalmam megköszönni nektek, azt a sok jót , mérhetetlen szereteteket. Ne búsuljatok. Nekem már nem fáj semmi., Ha eljön az este, csillagként tudok Nektek üzenni. Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni, szívetek egy darabja voltam, mit nem lehet pótolni.   Tudod, mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s, várni valakire Aki többé már soha nem jöhet Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett Téged... Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek, Tiszta csillagos égboltra nézve Csillagba bújtatott angyalként ŐT keresve! :( Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk. Feledni téged sohasem lehet, mert TE magad voltál a jóság és a szeretet! Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz!" Évfordulódra :( Itt vagy velem a lelkem mélyén,     Örökre belevésted magad. Tudom, soha nem látlak már,     De jó tudni, hogy velem vagy. Nem búcsúztunk, úgy mentél el,   Azt hitted visszajössz. Most is látom két szemedet,   Segítségért könyörög.   Pataknyi könny folyt szemeimből,   A Halál meg nevetett. Enyém lett, kit úgy szerettél   Elvettem egy életet.

Ők voltak a legjobb szülők és nagyszülők, sajnos már nem lehetnek közöttünk. Nagyon hiányoznak! ! ! Emlékük örökké szívünkben él. Szerető családjuk.         " Mindig nehéz elveszíteni valakit. Lyukat hagy a szívedben, ami sosem gyógyul be. "    

A világ legjobb Édesapája és a legjobb férj volt. Az élete a vadászat volt. Szeretett Mindenkit és Őt is szerette Mindenki. Drága szíve 1986. 11. 15. - én megszűnt dobogni. A Világ legdrágább Édesanyja és Nagyikája volt. Szaladt- futott, sütött- főzött mosott, Ereje és szeretete kifogyhatatlan volt. S Drága szíve elfáradt és 2011. 08. 07. - én 23:47 perckor megszűnt dobogni. Utolsó útjára kísértük, 2011. 08. 15.   09:45 perckor a Kecskeméti Köztemetőbe. " Emlékük örökké szívünkben él. " Gyászolják, Lánya- Icus, Unokája- Kriszta. A kép, egy Családi fotó, mely Édesapám halála előtti tavaszon készült.

" Keresheted őt,nem leled hiába,se itt se Fokföldön,se Ázsiába,a múltban sem és a gazdag jövőben,akárki megszülethet már,csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki,halvány- furcsa mosolya. Szegény a forgandó,tündér szerencse,hogy- e csodát újólag megteremtse.Éde s barátaim olyan ez éppen,mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszercsak őrája gondolt,mi meg mesélni kezdtünk róla." Hol volt..." majd rázuhant a mázsás,szörnyű mennybolt,s mi ezt meséljük róla sírva." Nem volt..."Úgy fekszik ő,ki küzdve tört a jobbra,mint önmagának dermedt,néma szobra. Nem kelti föl se könny,se szó,se vegyszer. Hol volt,hol nem volt a világon egyszer."

_   Szeretett sógorom emlékére. Nyugodj békében!   "Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban, De ha már abban nem, legalább a csodában. Csoda volt, hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél. "   Fohász… Büszke szív, egyszer összetör hirtelen. Mély sebek véreznek bánatos lelkemen. Könnyek szöknek, lopva a szemembe. Sírok akkor, ha nem lát senki, a sötétbe. Várom, talán történik valami csoda. Hozz gyógyírt, fájó, nagy bánatomra Üres minden, fáj a csend, mi körbevesz. Fájó emlék kínoz, gyötör s nem ereszt. Mikor lesz vége, halkan kérdezem. Segíts! Vezess a fényre, fogd a kezem. Mit hibáztam, suttogva s félve kérdezem. Vezess, és add, hogy boldog életem legyen.                                                                                                                                         

Egy igaz ember, aki nyitott volt a környezetére, mások problémáira. Jó testvér, hű feleség, a legszeretőbb édesanya, egész életében a segíteni akarás, a szeretet, a szorgalom vezette végig.

 

" Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban, De ha már abban nem, legalább a csodában. Csoda volt, hogy éltél és minket szerettél, Nem haltál meg, csak álmodni mentél. . . "

Búcsú Hálánk az Úrnak, hogy Téged megismertünk, Hála, hogy éltedből Erőt meríthettünk. Csodás ajándéka vagy Szerető családnak, Szeretetforrás sok Testvérnek, barátnak. Általad színes és Pompás lett világunk, Hittel, szeretettel A szívünkbe zártunk. Boldog az ember, ki Látta vidámságod, Áldott volt életed, Nem lesz elmúlásod!!! Legyen példa hited, Alázatod,kitartásod Búcsúzik tőled most Nagyon sok szerető barátod!

Példamutató magatartásával és kitartásával  1 évig küzdött egy súlyos betegség ellen. Nem találkoztam még ilyen erős emberrel. . . . aki ennyire bízott és hitt a gyógyulásban. Sajnos a betegség erősebb volt. . . . " Beszélnék, de a hang a torkomban reked Oly sok szép szót gondoltam Neked! Mikor elmentél tőlünk kialudt egy csillag Az Angyalok s az Isten a Menyországba hívtak! De sajnos itt lent elvesztettünk Téged A legtisztább Angyalát a Földnek, s az Égnek"

Tomi egy nagyon kedves és barátságos ember volt, nem lehet felfogni a történteket. Az igazi könnycsepp nem az, Ami a szemünkből hullik, És végigcsorog az arcunkon, Hanem az, ami a szivünkből hullik, És végigcsorog a lelkünkün