"Volt valaki, kit nagyon szerettem De már nincs velünk, elvesztettem. Azt a kedves szívét nem feledem soha Az élet lehet bármilyen mostoha. Szeme volt a jóság, őszinte csillogás Érzékeny lelkében sok volt az aggódás. Gyerekei, unokái iránt végtelen volt szeretete Tele volt féltéssel, aggódással az ő arany szíve. Ha valami fájt nekem, velem szenvedett Ha boldognak látott, együtt örvendett Sírt, ha sírni látott, megvigasztalt, ha valami bántott. Arca sugárzott, melybe az idő jócskán beleszántott Mosolya gyengéd volt, melyet felém árasztott. "

Nevelő apánk és gyermekeinknek jó nagypapája, dédpapája volt. Csendes emberként ismerték a környéken, ahol az életét leélte. Szerette Kalocsát nagyon, nem szívesen hagyta volna el más vidékre. Velünk is meg szerettete Kalocsa szépségeit. Nyugodjon békében a lelke édesanyánk mellett.   "Kűzdelmes volt az út, mely most búcsú nélkül hirtelen véget ért, fáradt tested örökre pihenni tért. Végső utadra indultál megnyugodva, gondolatban kisértünk égi otthonodba. Ott fent míg találkozunk, addig is aludd szépen örök álmod  " "

Édesapám Emlékére.

 

Óvodában dajka

Férjem Édesanyja tiszteletére.

 

 

 

Emléked őrökké él!

A legjobb Édesapa, Férj, Nagypapa, és a legjobb Barát.

Drága Édesapánkért égjenek ezek a gyertyák, aki örökre lecsukta szemeit. De tudjuk, hogy örök álmokat alszik az Édesanyánk mellett. Szívünkben örökké élni fognak. Emlékük velünk maradnak. Nyugodjanak békében.