"Valahol, a fényeken túl ami szép volt s elmúlt, újra vár valahol, az árnyakon túl újra befogad egy távoli táj ahol ő, aki elment már, ott kézenfog majd újra odaérsz, hol eleven a múlt mikor elindulsz a végtelen útra s az elveszett játékok életre kelnek és körbe kigyúlnak a fények ó régen várnak ránk az örökre szépek nincs még rá szó, milyen az a múlt- bolygó valahol, az alkonyon túl hova annyi fénylő csillag hullt valahol az álmon is túl már a harag is a múltba simult és távol a vonzástól még nyílik másik távlat az a hely, mit nem hagy el a fény soha nem üzen a földi világnak s az elégett mécsesek újra kigyúlnak és összesimulnak az évek ó, ott ébrednek ők, az örökre szépek új ország vár vissza sose enged már! "