Derült égből szörnyű villámcsapásként
jut minden napra olyan szomorú hír,
minek feldolgozása nehezen megy,
csak a könnyek potyognak, mint az égből

jött záporeső. A régi időknek
emlékei de szépek... az akkori
felhőtlen, vidám fiatal évek nem
juttatnak eszünkbe bús jövőképet.

Nem gondolunk arra, akit szeretünk,
egyszer itt hagy bennünket... elszáll, mint
a madár, sose látjuk már, egy újabb

találkát már nem remélhetünk vele.
Gondolataink vigasztalnak, talán
a béke honában majd látjuk egymást.