Született:
1933. 04. 08. Baja
Elhunyt:
2013. 09. 12. Baja
"Elcsitult a szív, mely értem dobogott. . .
pihen a kéz, mely értem dolgozott. . .
Számomra
te sohasem leszel halott. . . ! "
Drága anyukám , mindig velem leszel. . .
"Megcsillan egy könnycsepp
fájdalomtól égö szememben,
Nincs és nem lesz olyan nap,
hogy ne jutnál eszembe. . . "
". . . Csak addig menj haza. . .
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek. . .
Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!
Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!
S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad. . .
Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az. . . ÉDESANYÁDNAK ! . . . "
Átyim Lászlóné
Bocsáss meg, ha nem megyek Ne hidd azt, hogy
Már én nem szeretlek.
Ne hidd azt, hogy
Már csak emlék vagy nekem.
Számomra örökké élsz,
Szívembe bezárva.
Örökké gyászollak,
Örökkön örökké imádlak.
Csak az fáj, hogy
Sírodnál nem állhatok.
Mindenszentek napján,
Kérlek, bocsáss meg anyám.
Amint tehetem elmegyek,
Letérdelek a sírodnál.
Könnyeim hull majd,
Bocsáss meg, anyám.
Nagy teher a vállamon,
Oly sok a gondom.
Nincs ki hozzád elvigyen,
Oly nagy a bánatom.
Ígérem elmegyek,
Soha nem feledlek.
Örökkön örökké,
Csak téged szeretlek.
Mert ha egy anya nincs,
Olyan üres minden.
Kihal minden szeretet,
Sivár marad minden.
Könnyeim peregnek,
Erre a papírra.
Elmossa a betűt,
Nem láthatod soha.
Nem látod ha szenvedem,
Bánat nyomja szívem.
Arra kérlek, istenem,
Add vissza őt nekem.
Első gyertya meggyújtva: 2013. 09. 13.