Hát elment, elment örökre,
lelkét a Megváltó, magához emelte,
mi maradt itt, mi maradt utána,
fájdalom és könnyek, végtelen hulláma,
és űr, hatalmas űr, mit itt hagyott,
de ő már az Úrtól, békességet kapott.
Kik itt maradtunk, gyászolunk és sírunk,
a fájdalom hullámával nagy-nagy harcot vívunk,
a hiány, mi lelkünket szaggatja és tépi,
mért kellett, így legyen, az ész nem is érti,
de szívünknek rejtekén, az emlékek között,
mindörökké itt lesz, lelkünkbe költözött,
s míg rá gondolunk, ő is itt lesz velünk,
mert emlékeink útján, mindig rálelhetünk,
eljön majd a nap, mikor mi is elindulunk,
és az Úrnak jóvoltából ismét találkozunk...
Édesapám emlékére
Egy őszi nap leszállt a köd,
félhomály lett, és néma csönd.
Gyertyák égnek szépen csendben,
odakint a temetőben.
Lassan megyek, halkan lépek,
közben rólad emlékezek.
Elmentél, itt hagytál minket,
összetörted a szívünket.
Sírod előtt leborulok,
és mély magányba burkolódzok.
Az örökmécses végigégett,
viaszba fúlt, semmivé lett.
Várom hogy szólj, de nem beszélsz,
ezt elhinni oly nagyon nehéz.
Főt hajtok, keresztet vetek,
Édesapám Isten veled. . .
Drága Édesapám,
ki már nem lehetsz velem,
Édesapám, rád emlékezem.
A temetőben némán ballagok. Minden síron gyertyafény ragyog.
Most érzem, hogy valaki úgy hiányzik nekem. Édesapám, rád emlékezem.
Négy éve nagy útra keltél. Biztos örök hazádra leltél,
Csak fáj, hogy testben nem vagy itt és nem fogod kezem. Édesapám, rád emlékezem.
Előjönnek régi képek, gyermekkori szép emlékek. Emberségből példát adtál!
Annyi mindent tanítottál, Tanácsodat kérném most , de nem lehet.
A másik part oly messze van, azt el nem érhetem. Édesapám, rád emlékezem.
Imádkozzunk a holtak ünnepén! És még egy gyertyát hadd gyújtsak meg én!
Nem baj, hogyha sírodnál könnyes lesz szemem, mikor, édesapám, rád emlékezem.
Őrangyalom, most ez órán Jöjj el kérlek, ide hozzám,
Égből szállva, fölldre érve, Repülj lelkem közelébe.
Segíts, hogy a gondok fátylán, Ha magamtól nem is látnám
Fényed hozzám átragyogjon , Kedves lelked körbefogjon.
Old fel lelkem száz bilincsét, Hozd el hozzám most a békét,
Hogyha szólsz azt meghallhassam, Vagy ha jelt adsz megkaphassam!
"Szerettem volna még élni köztetek,
de a sors másképp rendelkezett
küzdöttem, de már nem lehet
szeretteim, Isten veletek! "
"Már nincs holnap, csak ennyi volt az élet,
Sirassatok csendesen, én a szivetekben élek! "
"Itt éltem én is köztetek.
Próbálgattam, hogy jó legyek.
Vittem terhet, sok éven át,
de nem hívtam soha a halált.
Hogy mégis eljött? - hát Istenem
másképp nem bírt el énvelem!
Ha hagytad volna, s még élhetek
Most együtt dalolnék véletek!
" Virágerdő sűrűjében, pihen egy szív csendesen,
Rég nem dobbant családjáért, messze vitted Istenem.
Álmainkban találkozunk, lelked vár ránk odafent,
Hol uralkodik a hit, Békesség és szeretet,
Telhetnek a hónapok, múlhatnak az évek.
Mi örökké szeretünk és nem feledünk TÉGED! "
" Ne jöjj el sírva síromig
Nem fekszem itt, nem vagyok itt.
Ezer fúvó szélben lakom,
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
szelíd esőcske őszi estén,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok.
A daloló madár vagyok,
s minden, számodra kedves dolog.
Síromnál sírva meg ne állj,
Nem vagyok itt. . . Nincs is halál! "
Édesapámra emlékezem
Könnycsepp gördül, rezdül a szív,
Emlékképed előtt kegyelet ül.
Drága sírhalmodnál fejet hajtva állok,
negyedik éve mindig visszajárok,
Oly csöndesen mentél el, nem fájt már az élet
a szívemben őrizlek, emlékeink tovább élnek,
drága édesapám sok évet adtál nekem,
Gyertyám lángja lobog, fájdalom szívemben,
Őszi éjbe suttogom, örökké szeretlek!
Apám, édesapám a sírhalmod előtt fejet hajtva állok.
Sok- sok éve már annak, hogy a temetőbe a sírodhoz visszajárok.
Olyan fiatalon csöndesen elmentél,
nem fáj már neked tudom ez a keserű rongy élet.
De én szívemben megőrizlek ameddig csak élek.
Sok- sok színes virággal díszített sírodon sok gyertya lángja lobog.
A szívem a szomorú bánattól majd széjjel szakad.
Halottak napján a novemberi szélben suttogom az ég felé sírva
a te áldott neved.
Köszönöm az Istennek, hogy jó apaként engedte, hogy fel neveljél engem.
A sírhalmodnál nekem a legszebb,
a legkedvesebb imám.
Mikor kimondhatom hiányzol nagyon apám, édesapám.