Sírtál minden éjjel,

 Könnyeid tengerével,

 Visszahozni nem tudod már, ki messze jár. . .

 Próbáld gondolatban,

 Lassan láthatatlan leszel,

 És követed az ég felé, …hív egy új világ!

 Távolból, hozzád szól,

 Amíg a földön élsz, oda tartozol!

 Várj még, s ha jó leszel,

 Hidd el Te is ide érkezel!

 Ne sírj hát, hiszen hálát ad az ég,

 Azokért Ki útra kel a fénnyel,

 Ne félj a lelke él,

 Csak elbújt egy felhő mögé. . .

 Újból átölelnéd,

 Lennél, aki megvédenéd,

 Mindentől, mindenkitől. . .

 Némán elkísérnéd, felhőkön át,

 De az ég kapuját nem lépheted át. . .

 Engedd el, mennie kell,

 Hiszen Ő a földnél jobbat érdemel!

 Így jó, nem éred el,

 De átölel, majd ha jó leszel!

 Ne sírj hát, hiszen hálát ad az ég,

 Azokért Ki útra kel a fénnyel,

 Ne félj a lelke él,

 Csak elbújt egy felhő mögé. . .

 Hidd el nincs vége, még ha meghalunk,

 Egy új világba indulunk. . .

 A Földről elszökünk, de az ég kapuját,