Sírtál minden éjjel,
Könnyeid tengerével,
Visszahozni nem tudod már, ki messze jár. . .
Próbáld gondolatban,
Lassan láthatatlan leszel,
És követed az ég felé, …hív egy új világ!
Távolból, hozzád szól,
Amíg a földön élsz, oda tartozol!
Várj még, s ha jó leszel,
Hidd el Te is ide érkezel!
Ne sírj hát, hiszen hálát ad az ég,
Azokért Ki útra kel a fénnyel,
Ne félj a lelke él,
Csak elbújt egy felhő mögé. . .
Újból átölelnéd,
Lennél, aki megvédenéd,
Mindentől, mindenkitől. . .
Némán elkísérnéd, felhőkön át,
De az ég kapuját nem lépheted át. . .
Engedd el, mennie kell,
Hiszen Ő a földnél jobbat érdemel!
Így jó, nem éred el,
De átölel, majd ha jó leszel!
Ne sírj hát, hiszen hálát ad az ég,
Azokért Ki útra kel a fénnyel,
Ne félj a lelke él,
Csak elbújt egy felhő mögé. . .
Hidd el nincs vége, még ha meghalunk,
Egy új világba indulunk. . .
A Földről elszökünk, de az ég kapuját,