Született: 1982. 02. 25. Miskolc

Elhunyt: 1988. 05. 19. Arnót

Egy vadóc kis fiú volt aki imádta a kishúgát Renit és a családját is nagyon szerette. Bárkinek visszaszólt gyermeki őszinteséggel, amin sokat nevettünk. Általában ha talál egy csokit vagy bármilyen édességet akkor úgy döntött az az övé és megette. Nagyon félt a hangos motorzajoktól, ha megijedt akkor elesett, de nem állt fel hanem négykézláb " szaladt" hazáig.
Sokáig volt egy olyan korszaka, amikor harapott és én a nővére még máig emlékszem a harapásokra, ahol ért ott harapott meg. Szeretett játszani a halál is játék közben érte. . Óvodatársához ment játszani és valamilyen okból egy patakhoz mentek. . Zoltán onnan már soha többé nem jött haza. . . .


Ó, istenem miért is születtem,
Ha ily hamar lefolyt az életem!
Nekem nem fáj többé a földi szenvedés,
Ez volt felettem az isteni végzés.
Legdrágább kincsetek itt van eltemetve,
Ugye jó szüleim nem leszek felejtve?
Hozzatok virágot fiatok sírjára
Szülői jóságtok az isten megáldja
Szeretett testvéreim nektek is kívánok
Hosszú életet és sok boldogságot
Búcsút köszönetet mondok mindenkinek,
Akik életemben szerettetek engemet
Isten már veletek, én a mennybe zengem
Dicsértessék Jézus mindörökké.
Ámen