Pici lányunk!
Egy apró porszemet sodor a szél,
vele sírnak a fák.
Némán, értetlen néz a táj,
egy angyalt ringat a nád.
Neked csobog a kis patak,
és énekel a madár,
érted nyílnak a szép virágok,
aranyba öltözik a nyár.
Két szemed gyönyörű tükrében
játszadoznak a halacskák,
kis kezed alatt szelidülnek
felhőkből született báránykák.
De látod elhalkul minden állat,
hallgat a tücsök, a madár,
csodákból faragott bölcsőjében
elaludt szépen egy kislány!