Született: 1994. 01. 07. Budapest

Elhunyt: 2009. 03. 22. Budapest

Lőrinc mindig nagyon segítőkész és kedves volt. Szerette a barátait és a családját is. Nem volt beszédes típus, de mindenkit végighallgatott . Néha kiparodizált másokat, de sosem lépett túl a határon. Nem voltak ellenségei.
***
Nagyon- nagyon hiányzik a nevetése, a viccelődése. Hiányzik az, ahogy ledübörög a lépcsőn, kopogás nélkül benyit a szobámba, vagy kigúnyol mert megijedek egy horrorfilmen. Hiányzik, mert az öcsém volt és nagyon szoros kapcsolat fűzött hozzá.
***
Lőrinc akut leukéimában halt meg még márciusban. Borzasztóan fáj erről írni, de mégis valahogy fontosnak tartom. Egy hónapig szenvedett, küzdött a betegség ellen, de az végül legyűrte őt. Néha azt mondom magamnak, jobb így neki, hiszen erős fájdalmai voltak, teljesen leépült, de ez nem változtat a tényen, hogy rettenetesen hiányzik.
***
" Ne állj zokogva síromnál,
nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémántcsillogá s a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd oszi eso.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
ott vagyok minden hangban veled,
a csendesen köröző madár szavában,
de én vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál,
nem vagyok ott.
Nem haltam meg. "