A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
Szép arcát gyengéd nap csokolja, Hozzáhajol az erdő lombja, Szél szelid szava búcsúztatja Felk észiti az útra.
Ahonnan senki soha Nem küld jelet nem tér vissza Hiába várom Tudom örök a hosszú álom. .
Alszol mélyen zúgó lomb alatt Ó, nezavarjátok meg édes álmomat, Boruljatok a siromra csendesen , Legyetek nyugodtan már nem fáj semmisem Csak az hal meg akit elfelednek örökké él , Kit nagyon szeretnek.
Kisgyermeként a mezőket járva, pitypangokat szedtem hajdanán Csacska versem csetlő- botló számból, mosolyogva halgatad anyám. Felnötként Én mezőket nem járok vadvirágot sem szedek ma már, A legszebb rózsát mely ilyenkor nyilik,
A siromra hozod nekem anyám. . . . .
Első gyertya meggyújtva: 2011. 10. 15. Gyújtotta: Hollósi Tünde Roland anyukája