Apu. . . . . de sok mindent kellett volna megbeszélnünk . . . . .

Szavakkal kifelyezni nem lehet,bánat ostromolja szívemet!
Lehetetlen felfogni,megérteni,mitörtént veled!
Soha nem adtad fel,kűzdöttél míg lehetett!
Olykor dühödten elfáradtál,de te mindig felálltál,elindultál!
Kívántad a nyugalmat,mit mostanra megtaláltál!
Kiváló Apa,Nagyapa,Após...EMBER VOLTÁL!!!!

Lassan elmegy az ősz,itt a tavasz, falevelek, virágok bontják most színüket,
Sodródnak a légben sírhalmod felett.
Sárgán, barnán, vörösen pompáznak,
Mélyen meghajolnak a nyárfa ágak.
Mécses lángja mellett, imára kulcsolom kezeim.
Szememből kicsordulnak érted a könnyeim.
Hallom a hangod, szólítasz
Körbe nézek, de senki nem érti.
Miért kellett a "tavasszal" elmenni?
Miért a sok boldog évet temetni?
Érzem közelséged, most is fogod kezem,
Vigyázol rám, léptem óvatos legyen.
Arcomba fúj emlékhelyednél a hűvös szél,
Szívemben, szerető lelked örökké él.
Ősz még ne menj el! Fesd még a tájat!
Halkan dúdolok bús melódiákat. sok mndent kellett volna még megbeszélnünk. . . . . . . . . . . . . . .