anya. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . hiányzol, nincsen aki fogja a kezemet és a jó irányba tereljen, soha sem gondoltam, hogy anya egyszer csak nem lesz. . . . . . . .

 

Amíg éltél, nagyot mulasztottam:
Mindezt nem köszöntem meg méltóan.
De életem hosszú és szép útján,
Soha nem feledtem, mire tanítottál.
S ha életemről számot kell adni,
Bízva tudok Isten elé állni.

Mama! Most, e szépnapon,
Régi mulasztásomat pótolom.
Ha késve is, de megköszönök mindent,
Hogy miattam is örülhess, ott fent.
Köszönetem a virág, s ajándék,
Hiszen, ide mi mást is hozhatnék?

Aztán, elbúcsúzom Tőled Édesanyám.

Kérlek, onnen fentről is vigyázz rám!
Ezen a szép csillagfényes estén
Mégegy nagy vágy ébred szívem mélyén:
Bölcsőben hajthassam álomra fejem,
S Te, ringasd bölcsőmet, úgy, mint réges- régen!