Született: 1987. 03. 11.

Elhunyt: 2011. 04. 20. Miskolc Vége

" Sűrűn álltak a csillagok az égen és pislogtak, mintha megannyi szem lett volna, mely a földet nézi. . . . Szemek azok, megholt emberek szemei, kik visszatekintene k arra, ami kedves volt nekik ebben az életben. S valahányszor egy ember meghal idelent, egy csillaggal több gyúl ki odafönt s valahányszor egy ember születik, egy csillag elszalad a földre. "

Van madár, amely nem bírja a kalickát. Túl ékes a tolluk. És amikor elrepülnek, örülsz, hisz tudod, hogy bűn volt bezárni őket. Mégis. . . minden szürke és üres, ami marad utánuk. Egyszóval, hiányzik a barátom. "

Ifjuságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek. "

Ha elveszítünk valakit, úgy érezzük a szívünk, szakad meg. Aztán eszünkbe jut az a sok kedves szó, azok a vicces dolgok, amiket mondott vagy tett és rájövünk, hogy nem hagyott el teljesen, itt él bennünk az emlékeinkben mélyen. . .

Elbúcsúzom, de ott leszek,
Ahol a szél zúg, a nap nevet.
Elbúcsúzom, de itt marad,
Belőlem néhány pillanat. . .


" Kereslek, de nem vagy már sehol ,
Mégis itt vagy mindig valahol.
Talán egy napsugárban, talán egy
Holdfényben, vagy csillag lettél
fent a kék égen?
Nélküled üres és szomoru a házunk,
nem hisszük el hogy hiába várunk,
Csak az idő mulik, feledni nem lehet,
mert nagyon fiatalon tört ketté életed.
Csak az tudja mi az a fájdalom,
akinek gyermekét fedi sirhalom. "


Csak felnézel az égre és meglelsz ott is,
akárcsak szivedben ott élek most is,
s gondolataid ha nálam járnak,
üzenem egyszer majd újra látlak.