Lassan telnek a napok apám,  
úgy mondanám neked.  
Nélküled még üresebbek talán,  
kezem simítom neveden.  
Ma is csak úgy felidéztelek.  
Könnyű volt, tudod,  
ahogy a fák is emlékeznek,  
elég ha szemem lehunyom.  
Annyi minden maradt bennem,  
minden év elmúlt tavasza.  
Egy percre ide térdelek,  
számnak alig van panasza.  
Legyen szíved szerint,  
úgy mondanám rég.  
Majd eljövök megint,  
ígérem mesélek még.