Kis koromtól ismerlek, :( együtt kezdtük  veled az iskolát. Szerettünk téged, mindannyian a te  osztálytársaid. Mosolyod, humorod, aranyos csínytevéseid, egész lényed ragyogott mások felé. Mellettem ültél, emlékszel? Legjobb padtárs voltál tudtad? Tudom, mondtam már neked sokszor, az elmúlt évek során.    Nem lehet felfogni azt, ami veled történt. Csak egy szó jár az én fejemben, mint mindenki máséban: miért? A választ már nem adod meg nekünk soha. Emlék, hogy emlékezz, mi is ezt tesszük  a te egykori osztálytársaid, barátaid. . . . és szemünkön a könny nem akar felszáradni sosem.