Tudod anya...
Tudod, anya, gyakran gondolok rád,
peregnek a napok, és nekem nem változtál,
már nem öregszel, már nem vagy beteg,
úgy látlak, ahogy elvesztettelek.

Szelíd mosollyal az arcodon,
szemedben megnyugvás, elmúlt a fájdalom,
kezed kezedbe kulcsolva,
s már nem válaszolsz a kérdő szóra.

Tudod, anya, annyira jó volt gyereknek lenni,
nem is akarnék már többet felnőni,
Te sem öregednél meg soha,
mindig velem lennél, mint akkor, valaha.

Tudod, anya, én is anya vagyok,
peregnek nekem is a napok,
én még öregszem, és beteg is lehetek,
remélem, úgy megyek el, hogy szép emlék leszek.

Anyu

Szeretnék a sírodon virág lenni.
Néma arcodat megérinteni,
Gyökeremmel átölelni tested,
S vigasztalni meggyötört lelked.
Magamba szívni oly nagy tudásodat,
Mivel elhalmoztad családodat.

Csendben mentél el, zokszó nélkül.
Csak arcodon láttuk szenvedésed,
Számoltad a napokat,
Vártad a tavaszt,
De fehér hószőnyeg lepte be utadat.
A lelked tisztasága tükröződött rajta,
Reájuk, kik elkísértek utolsó utadra.

Itt állok sírod előtt,
S kérdésemre választ nem kapok.
Nincs a földön olyan mint te, anyu -
Csak némán mered rám a sírhantod.