"Egy könnycsepp a szemünkben Érted él,
Egy gyertya az asztalon Érted ég,
Egy fénykép, mely őrzi emléked,
S egy út, mely elvitte az életed.
A bánat, a fájdalom örökre megmarad,
Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad."

"Mérhetetlen fájdalom, ami lelkünket most átjárja,
keresünk, hogy hol vagy, de sajnos már hiába. . .
Angyalka lettél. . . , felköltöztél az égbe. . . ,
onnan figyelsz minket - bizonyára - nevetve.
Látom, ahogy huncut szemed mosolyog,
és azt mondod nekünk: - Gyerekek, ne szomorkodjatok! 
Köszönöm, hogy a testvéred lehettem,
hogy megannyi felejthetetlen percet Veled tölthettem.
Melletted az ember soha nem volt bánatos,
csak azt sugalltad mindig, hogy az élet csodálatos.
A humorod lehengerlő volt, a jóságod határtalan,
minden ember ilyen Testvért kívánna magának.
én csak arra emlékszem, hogy mindig mosolyogtál.
Elragadott tőlünk ez a tragédia
pedig Te - hogy legyőzd - mindent megtettél.
Bátran szeme közé néztél a halálnak,
akkor is amikor már tudtad: nem lehetsz győztese ennek a csatának. . .
Erősebb voltál, mint bármelyikünk, 
akkor miért pont Te mentél el közülünk. . . ?
Egy újabb veszteség. . . , egy újabb fájdalom. . . ,
de Érted még ezt a próbát is kiállom.
És bár a szíved már nem dobog,
hiszem, hogy a kis lelked örökre m"