A szörnyű abban, hogy így halok meg, nem az, hogy nem leszek, hanem az, hogy nem látom őket többé, nem mondhatom meg, hogy nem tekintettem őket levegőnek, nem mondhatom meg nekik, hogy tudtam az áldozataikról, melyekkel boldogabbá tették életemet, tudtam mindarról, amit értem tettek, és hogy mennyivel jobban szerettem őket, mint ahogy valaha is mutattam.
Ezeket soha nem mondtam el nekik.
Nem mondunk ilyeneket, amikor fiatalok vagyunk, és előttünk az élet. . . attól félünk, hogy szentimentálisan és ostobán hangzik. De annyira más, amikor meg kell halni. .
Bárcsak amíg lehetett, beszéltem volna, szeretném, ha bocsánatot kérhetnék a kis csúnyaságokért, amiket valaha elkövettem, vagy mondtam.
Bárcsak el lehetne mondani, hogy sohasem akartam igazán megbántani őket, és csak arra emlékezzenek, hogy sokkal jobban szerettem őket, mint ahogy mutattam.
Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón,
szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt.
Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám,
visszamosolyogtam volna rá én is csendesen és némán.
Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját,
figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát.
Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent,
még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent.
Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma,
vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja.
Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja,
higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna.
Elmentél, mielõtt felkel a nap
Nem érinthette napfény sápadt arcodat.
Elcsitult a madárzaj, a fák hallgatnak,
Mélységes ûr maradt utánad.
Elmentél oda, ahol minden végtelen,
Fájdalmat hagytál itt a lelkemben.
Nem nyílik már szemedben fényvirág,
Hangod sem hallom többé már. Könnyeim gyászolnak,
Ajkamon fájdalmas dal kél, viszi, röpíti utánad a szél. . .
Szívünk lángja Érted lobban, de a Te szíved már nem felel.
Lelkünk végtelen fájdalmában örökké létezel.
Néma órák halk percei a szavaidat suttogják,
Belül tudjuk, lelkünk még egyszer viszontlát.
Távol vagy tõlünk, mégis oly közel,
Mert a szívünk mélyén rejtettünk el.
Ne tudja meg soha senki, ne tudják meg az emberek,
Hogy a szívnek meghasadni mosolyogva is lehet.
Ma zúg a szél, töri az ágat,
Sajog a szív, ha feldúlja a bánat,
Vihar után csendes lesz a táj,
De a szív ezután is fáj.
Ha a fa veszít is ágat,
Jön a tavasz, hoz helyette százat.
De ha a szívet bánat érte,
A fájdalomnak soha nem lesz vége.
A csendes éjben egy gyertya lángja ég
Árván világit szobácska rejtekén
Õrzi az én kincsem álmát itt lenn
Mig Õ egy csodás csillagként tündököl fenn
Lenéz a kis lángra ott talál engem
Tudja mindig vele a szivem és a lelkem
S ha a gyertya lángja egy könnyet ejt
Az Õ szemében is ragyog egy könnycsepp
Mert érzi a gyertya lángja én vagyok
Imádom Õt a legszebb csillagot!
…. kezemben vigasz virág, csokorba hozom neked
de ha akarod, elédrakom azt a hegyet
ligetet, napot, holdat, csillagot, vagy a csendet
cseppjéig iszom a folyót, fenyítem a tengert
hátamra zsákként veszem bánatod, csak megpihenj
holnap már mosolyogj, a Mindent is elviszem
az idõt visszafordítom, ujjammal csettintek!
nézd! fényt varázsolok, lábujjra állva keringek!
szívem szakad meg érted… gyász… nagyon fáj
kezemben csokor virág, neked hozom…
örökké már…!
Amikor árnyamat felissza a nap,
Keress meg engem a nagy fák alatt,
A hulló levelek mesélnek neked,
Amikor majd én már nem leszek.
Látni fogsz és hallod a hangomat,
Simogasd meg majd akkor az arcomat,
Mert általad, benned élek tovább,
Én sem élhetnék ha te nem volnál,
De amíg te élsz én is itt leszek,
Mindent itt hagyok, semmit nem viszek,
Tied marad az ölelés, tied a szívem,
Ezt nem veheti el tõled már senki sem,
És a szemedet majd bármikor behunyod,
Mint a mesében én azonnal itt vagyok,
És vigyázok rád amíg van benned élet,
Mert amióta nem vagyok, már benned élek.
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük õt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedõlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belõle több és most sem él,
s mint fán se nõ egyforma két levél,
a nagy idõn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e fõt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kõvé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének õsi titka.
Akárki is volt õ, de fény, de hõ volt.
Mindenki tudta és hirdette: õ volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
" Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék" ,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égõ, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szõtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted õt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövõben
akárki megszülethet már, csak õ nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány- furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak õrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: " Hol volt. . . " ,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: " Nem volt. . . "
Úgy fekszik õ, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt- néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
Hol van az a csillag, amely hozzád vezet?
Hol van az a madár, mely énekli a neved?
Hol van az a szellõ, mely összekócol téged?
Hol van az az utca, amely õrzi a lépted?
Hol van az az éj, mely ringatja az álmod?
Hol van az út vége, ahol majd meg kell állnom?
Merre induljak, ha majd mennem kell?
Hol lesz a végcél, ahová érkeznem kell?
Ott ahol testben nem,
de LÉLEKBEN LÉTEZEL! ”
Lángra lobbant a fájdalom,
Szívünket tépi minden ága.
Fényárban úszó sírhalom,
Szeretteink sötét világa.
Viasz könnyeket sír a gyertya,
Hullajtja fájó könnyeit,
És a kemény hideg fejfa
A mécs füstjétõl könnyezik.
Szemünkben apró lángok égnek,
Csak mindig zokogunk érted,
De utat hagyunk a reménynek,
Hogy egyszer majd találkozunk véled.
Jó lenne hinnem, hogy a lelked él,
Itt leng köröttem testetlen alakban,
S körül csókolja síró arcomat,
Ha elgyötrõdött kínban, könnyben, jajban
Te éretted.
Jó lenne hinnem, hogy a lelked él
Egy más világon, szép fénylõ planétán,
Ott vársz reám csak, zengve, boldogan,
Míg elfáradok e bús földi sétán
S hozzád megyek.
Jó lenne hinnem, hogy a lelked él,
S egy új élet fénylõ palástját hordod,
És nézed, nézed az én könnyeim,
Ki elvetettél minden földi gondot,
S felém hajolsz.
Jó lenne hinnem, hogy a lelked él,
Ki csillag voltál itt a földi porban,
És isten lelket csókoltál belém,
Nem múlhatsz el Te hamuvá omoltan,
Az nem lehet.
Ó, hinnem kell, hogy lelked mégis él,
E földi kíntól mentesülten, fénylõn,
Mi vagyunk csak, kiket siratni kell,
Kik itt maradtunk fájdalomban élõn
Te nélküled.
Drága Anyukám, nagyon- nagyon nehéz
Úgy hiányzik nekem egy símogató kéz
Hiányzik egy arc mit megcsókolhatok
Hiány zi k egy váll, mit átkarolhatok.
Úgy hiányzol nekem, el nem mondhatom
Nem hoz engem vissza semmilyen hatalom
Imádkozol minden nap odalentrõl értem,
Nem felejtesz engem, én azt tudom, érzem
Rég volt mikor utoljára átölteltél engem
Olyan boldog voltam, úgy hiányzol nekem
Hiányzik minden: kedves mosolyod,
Selymes hajad és mosolygós arcod,
Ölelõ karjaid, tiszta szereteted
Ezeket soha, soha nem feledem
Nagyon szerettelek, senkit sem jobban,
Szívem idefent is csak érted dobban.
Testem az csak, mi odalenn pihen
Szívem és lelkem érted él idefenn
Angyalok közt lakom, de haza vágyom
Szüleim karjába: ez az én álmom.
Annyira fáj, hogy el sem mondhatom !
Nem látom többé, s nem is hallhatom.
Hiába érzem õt itt belül élénken,
kezét felém nyújtva esdõn, félénken.
Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek,
s mikor elmentél nem fogtam a kezed.
Ha láthatnám a mosolyodat
Fejembe fészkelt a gondolat
Mit meg nem tennék Neked
Csak együtt lehetnék Veled
Ha láthatnám a mosolyodat
Megsimítha t nám arcodat
Szárnyal most velem a képzelet
Megfoghatom a két kezed
Ha láthatnám a mosolyodat
Ragyogna érte fenn a nap
A hold ezüstjét szórná ránk
Megszépülne e csúf világ
De nem láthatom már arcodat
Nem hallom kedves hangodat
Sötét a világ, s szomorú
Szívemben tombol a háború.
Szememben fájdalom,
Lelkem kiabál,
Keres Téged,
De nem talál,
Nem talál, hisz Te végleg elmentél,
Nem látlak már e Földön többé.
Engedd, hogy õrizzem gyönyörû álmodat,
Hogy Veled maradjak, ha ránk talál a pirkadat.
Angyali mosolyod álmaimban ébred,
S Te benne vagy azokban, ugyanúgy, ébren!
Mert egy könnycsepp a szememben még érted él,
egy gyertya az asztalon még érted ég.
Még fáj s talán örökre így marad,
de mindig velünk leszel az idõ bárhogy is halad!
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (59 db) 
Üzenet küldése a gyertya gyújtójának 
" Addig vagy boldog, míg van aki szeret,
aki a bajban megfogja kezed,
s hogy milyen fontos is volt neked,
csak akkor érzed ha nincs már veled! "
" Napsugár és csillagok világa
Jó szívednek örök álmát őrzik
Tiszta lelked fönt a magas égben
A síron túl is felettünk őrködik. "
" Nem okozott nekünk csak egyszer bánatot
Elment fiatalon, fehéren S fekete gyászt hagyott"
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 
2009. 06. 28-i rendőrségi közlemény szerint sofőr és utasa a Nagykőrösi úton éjjel negyed 2-kor befelé a Méta utca felé ütközött, majd az árokba hajtott, onnan visszapattant /a legmélyebb árokrésznél/, többször megpördült és felborult.
A sofőr, Norbi a kórházba szállítást követően, míg utasa a helyszínen meghalt.
A Nagybani piacról látták, amint nagy sebességgel, villogó kék lámpával rendőrautó "üldözi" az Alfa Rómeót! ! ! Több oldalon olvastam, hogy nem kaptak segítséget a rendőröktől. Hát mi sem kaptunk. . . Sem akkor, sem később. Sem együttérzést, sem részvétet, sem segítséget. Sőt már az első pillanattól kezdve tudtuk és éreztük nem is fognak megfelelően eljárni az ügyben. Ellenségességet és cinizmust tapasztaltunk, különösen akkor, amikor közöltük, hogy az inforádió.hu oldalán fenn van a vérző fejű rendőr tettes képe! ! ! ? ? ? /81 hónap elteltével eltávolították a képeket!!!/
Norbi egy vétlen áldozat volt, akit csapdába csaltak "barátok és barátnők", majd miután kizuhantak a többszöri ütközést követően az autóból, cserbenhagyták Őket. Az ütközések következtében a jobb első, és a két baloldali gumi is kilyukadt majd a többszöri ütközések következtében egyik keze eltört, a másik pedig kicsavarodott. Rendőrségi jegyzőkönyvek szerint idegenek találtak rájuk. A lányt az autóban talált papucsa alapján kezdték el keresni, majd tanúk állítása szerint az árokban találtak rá. Norbi az út szélén feküdt, aki mellett az egyik tanú elhajtott, majd Őt is utána kezdték el keresni.
A valóság pedig az,hogy a rendőrök hagyták Őket, meghalni, anélkül, hogy segítettek volna rajtuk, hátha lett volna esélyük életben maradni! ! ! Bár akit meg akarnak ölni, annak nem is segítenek! ! !
A helyszínrajzon megadottól, valamint a hamisan tanuzók vallomásától eltérően a lányt nem az árokban találták meg, hanem a rendőrautótól néhány méterre az úton feküdt, a kivilágított utcai lámpa alatt, nem kellett keresgélni, ott feküdt, mégsem segítettek rajta. Nem az említett tanúk találtak rájuk, hanem egy arra közlekedő "szállító" autó és a benne ülő orvos próbált segíteni, miközben a rendőr tettesek a rendőrautóban ültek, kb. 10-15 méterre a sérültektől, mégsem nyújtottak segítséget. A rendőrségi fotók alapján bebizonyosodott, hogy nem Norbi vezette az árokba a kocsit, hanem a rendőrök még mielőtt elérték volna a Nagykőrösi út azon szakaszát amely erősen ki volt világítva, még utoljára nagy erővel az Alfa oldalának hajtottak, hogy az árokba lökjék. Tervük nem sikerült, mivel a 3 kilyukadt gumi és kitört kerék miatt a kocsi kiszámíthatatlanul sodródott, az utolsó ütközést követően kb. még 70 métert tett meg. Az ütközés ereje akkora volt, hogy valószínűleg ekkor zuhant ki Norbi és a lány is. A rendőrautó a nagy sebesség miatt az árok előtt már nem tudott megállni, belecsúszott, belevágódott az árokba, melyet rendőrségi fotó is bizonyít. A rendőrautót valószínűleg darus kocsival emelték ki, majd az árokban helyreigazították a növényzetet, mintha csak letaposták volna. 
a tettes és rendőrautó az árokban
1 hónappal Norbi halála után már tudtuk mi történt, kik voltak a rendőrök /név szerint tettünk feljelentést/, hogyan üldözték Őket, hogyan próbálták az árokba lökni, hogyan lyukasztottak ki 3 gumiját. . A fényképek mesélnek, a tanúvallomások és rendőrségi jegyzőkönyvek, szakvélemények is.
És ott van a tettes képe is. Az Ügyészség szerint a képen "zsebredugott kézzel sétál egy rendőr". Csak a homlokán jókora dudor van, az ütközés során beverte a fejét a kormányba, vérzik az orra, végig folyik az ingén. Sem a BRFK, sem a Budapesti Nyomozó Ügyészség, sem a Katonai Ügyészség, sem a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szervezete, - bár mindenhol tudták, hogy igazunk van- SEMMIT nem tettek. Bár minden felsorolt szervezet bekérte az összes dokumentációt, ami nekünk rendelkezésre állt, de soha sehova nem hívtak be többé kihallgatásra. . . és minden fellebbezésünket elutasítottak! ! !
Pontosan 1 év elteltével utasították el név szerinti feljelentésünket, melyben gyilkossági kísérlet szerepel, míg a Budapesti Nyomozó Ügyészség elutasításában az "ismeretlen rendőrökkel" szemben tettünk feljelentést, "kötelességszegés vétsége" miatt, a Fővárosi Főügyészség szerint pedig "hivatali visszaélés bűntett miatt"!!!???
ITT MAGYARORSZÁGON ÍGY FOLYIK EGY NYOMOZÁS, VAGY INKÁBB ÍGY NEM FOLYIK. . . AZ ÜGYET ELTUSSOLTÁK!!!
A szakértői vizsgálatot az egyik "legtekintélyesebb" szakértőre dr. Melegh Gáborra bízták, aki csakis kiemelkedő és jelentős ügyeket vizsgál. Bár jelentésében utal az ütközésre /a 3 sérült keréktárcsa kapcsán/, mégsem fejti ki részletesen, holott az autó tele van olyan ütközési nyomokkal, amelyet egy másik autó okozott! ! !??? Dr. Melegh Gábor szakértői jelentésében megállapítja, hogy "két autó ütközését értékeltem"!!!???, majd az egész jelentésben erről többet szó nincs!!! Megállapítja, hogy "az autó műszakilag rendben volt, de a gumiabroncsok szövetváza külső erő hatására túlterhelődött, azon baleset nyomai észlelhetők, az ütközési erőhatás a keréktárcsákat is deformálta. A gumiabroncsok légvesztése a baleset következménye, nem a légvesztés vezetett a balesethez, hanem a baleset okozta deformáció idézte elő a gumiabroncs légvesztését, szakadását."
Dr. Melegh Gábor igazságügyi szakértő összefoglaló véleményezése szerint a "baleset bekövetkezését valamilyen okból végzett kormánymozdulat indította".
A BRFK Közlekedésrendészeti Főosztályán azt állították, hogy Norbi bedrogozott állapotban vezette az autót az árokba, fél éven keresztül ebben a tudatban éltünk! ! ! /Bár mi soha nem láttuk ilyen állapotban Norbit! ! !/ Ezt a lány barátnője is állította, akinél előtte ott voltak Norbiék. Azt mondta: "Norbi nálunk megtekert egy füves cigit és azt ott el is szívta. Ezt megelőzően elmondta, hogy a délután folyamán Speed-et is szedett be. Onnan tudom, hogy ez füves cigi volt, mert más volt az illata és Norbi mondta is, hogy azt szív. Ez kb. este 23:00 óra körül lehetett. " A volt barát szerint Norbinál mindennapos volt a drogozás, füves cigit látta szívni, ellenben azt, hogy Speed-et is fogyaszt ezt csak Norbi elmondásából tudja - igaz mint barátok minden nap találkoztak. Hol a lány, hol pedig Norbi fuvarozta. Állítása szerint előfordult, hogy Norbi elmesélése szerint, Speed fogyasztás következtében Norbi beült az autóba és levezett 400 km-t. Azt is állítja a volt barát, hogy az utóbbi időben /halála előtt/ uj baráti társasága volt Norbinak, ezért 2009-10 es években feltörték mind a MyVip mind pedig az Iwiw fiókját, kétes kinézetű alakok fotóját rakták fel, azt a látszatot keltve, hogy ezek Norbi uj barátai. Norbi minden napját úgy töltötte, hogy éjjel dolgozott, du.3-kor kelt és 5-kor találkozott a lánnyal, addig együtt voltak, míg este ujra nem ment dolgozni. Új barátok, de a régiek sem, ebbe az időbeosztásba nem fértek bele. Mindent megtettek, hogy Norbit rossz színben tüntessék fel, és csak Ők a jók, a lány szeretett barátai!!!
Míg 2009. decemberében kiderült, egy Szegeden elvégzett toxikológiai vizsgálat szerint, hogy Norbi NEM ÁLLT SEM GYÓGYSZER, SEM ALKOHOL, SEM KÁBÍTÓSZER HATÁSA ALATT! ! !
/Bár olyan toxikológiai jelentés is rendelkezésünkre áll egy budapesti Toxikológiai Laboratóriumból, amely szerint Norbi közepesen alkoholos befolyásoltság alatt állt!!! Ezt a jegyzőkönyvet a Biztosítóhoz is megküldték!!! Bár drogos és alkoholos befolyásoltság során a casco biztosításra nem fizetnek, ebben az esetben kb. 10 hónap elteltével "rendezték" a kárt!!! /
Norbit soha nem láttuk sem drogos, sem alkoholos befolyásoltság alatt, utólag bármit mondhatnak és rákenhetnek, felelőssé tehetik más halála miatt, Ő már nem tud védekezni. Akkor sem tudott volna ha életben marad, hiszen úgy befolyásolták az ügy menetét, hogy minden felelősség Norbira hárult. Ha életben marad, akkor is Ő a hibás, nem adtak volna lehetőséget a védekezésre, nem tudta volna bizonyítani igazát, mint ahogy nekünk sem volt rá lehetőségünk. Talán többet elérhettünk volna, ha az a másik család nem azt hangoztatja, hogy mindez "kényszerképzeteim szüleménye", hanem tesznek is azért, hogy kiderüljön az igazság!!!
Ezeken az oldalakon csakis azért vannak fenn az üggyel kapcsolatos iratok és képek, hogy mindenki láthassa, mi folyik itt, hogyan lehet eltussolni egy gyilkossági ügyet, hogyan lehet tönkretenni emberek, családok életét!!!/
A barátnő azt is elmondta, hogy az autó mely részén és hogyan zuhantak ki - netán Ő is ott volt a helyszínen, vagy a tettesek mesélték neki???!!! Bár egy gyertyagyujtás során leírja 2010.06.28-án: "1 éve... Hajnali fél 2kor kint voltunk Edinával a helyszínen....." 
Jegyzőkönyvek szerint tanú aki az esetet látta volna nem jelentkezett, a környéken dolgozók csak a hanghatásokra lettek figyelmesek, de mire kiértek az útra már csak a keresztbefordult autót látták. Mégis a BRFK Közl. rend. Osztálya a későbbiekben több hamis tanút is állított, akiknek a vallomása nem vág egybe! ! ! 2009.08.26-án egy taxist kerestek, /EKKOR MÉG CSAK EGY TANURÓL VOLT SZÓ/, de a taxitársaság 2 hónap elteltével sem tudta megmondani a BRFK-nak melyik taxisról van szó, majd október elejére kiderült, még 3 tanút hallgattak ki július közepén, akikről addig szó sem volt. Egyetlen jegyzőkönyvben sem szerepeltek, sőt nem is hallottunk csak a taxisról!!! Amikor látták a Nagybani piacról, hogy a "baleset" előtt egy világos színű Alfát üldözi egy rendőrautó, akkor azt is elmesélték, hogy előtte nap szintén történt egy baleset a Nagybani előtt, amikor egy BMW-t üldöztek a rendőrök, nekiütköztek, a BMW a levegőbe "repült", majd az árokba csapódott!!! Ez az eset szerencsésen végződött, a "résztvevők" elhagyták a helyszínt!!! Ezt az ügyet tőlünk függetlenül a barátnő is megemlíti vallomásában.
Tudni kell azt is, hogy Norbi, a lány és a rendőrök ismerték egymást. A rendőrök a meghalt lány baráti köréhez tartoztak. 8 év elteltével sem tudjuk, miért kellett Norbinak meghalnia?!!! Talán azért, mert a lány lecserélte vele volt közös barátjukat, aki azután telefonon /és sms-ben/, többször is megfenyegette Norbit. "Hát ennyi...csináld úgy h mégegyszer nehogy meglássalak". 
Mind a mai napig az Alfa a rendőrség Mélyfúró utcai telephelyén áll, /napi 500.-ft+áfáért/, igaz az elmúlt években a feljelentést követően nem kérték az összeg kifizetését, valamint az autó forgalomból való kivonatását sem. Ellenben 2016 év végén rejtélyes módon ideiglenesen kivonták a forgalomból, mivel az autón nincs felelősségbiztosítás!!! /bár szerintem egy több mint 7 éve totálkáros autóra nem is kell kötni... - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
http://itree. hu/memorial_place/beke. norbert
A szörnyű abban, hogy így halok meg, nem az, hogy nem leszek, hanem az, hogy nem látom őket többé, nem mondhatom meg, hogy nem tekintettem őket levegőnek, nem mondhatom meg nekik, hogy tudtam az áldozataikról, melyekkel boldogabbá tették életemet, tudtam mindarról, amit értem tettek, és hogy mennyivel jobban szerettem őket, mint ahogy valaha is mutattam.
Ezeket soha nem mondtam el nekik.
Nem mondunk ilyeneket, amikor fiatalok vagyunk, és előttünk az élet...attól félünk, hogy szentimentálisan és ostobán hangzik. De annyira más, amikor meg kell halni..
Bárcsak amíg lehetett, beszéltem volna, szeretném, ha bocsánatot kérhetnék a kis csúnyaságokért, amiket valaha elkövettem, vagy mondtam.
Bárcsak el lehetne mondani, hogy sohasem akartam igazán megbántani őket, és csak arra emlékezzenek, hogy sokkal jobban szerettem őket, mint ahogy mutattam. 
Itt vagyok, Anya, nézlek az égből
Majd idefenntről vigyázok Rád
Könnyeiddel én simítom arcod
Eljut hozzám minden imád.
Itt vagyok, Anya, ne félj, jól vagyok
Testem elhagytam, lelkem szabad
Felhőről felhőre ugrándozva
Egy csodás világ felé halad.
Hol nincs kín, bánat, égő fájdalom
Csak szeretet és mennyei fény
Itt vagyok, Anya, és egy sugáron
Eljövök Hozzád minden nap én.
Lelked érintem, álmod vigyázom
Örködni fogok léted felett
S örömmel nézek vissza a múltra
Hiszen annyira jó volt Veled.
Itt vagyok, Anya, suttogó szélként
Harmatcsepp ként egy fűszál hegyén
Szíved ha dobban. . . . . . velem lüktet
Ezért amíg élsz itt leszek én!
A kín nem enyhül, bár telik az idő.
Hónapra hónap jő. . . eltelik sok- sok idő.
Az időt, mit Veled tölthettem Csak egy pillanatnak érzem,
Nem maradt más nekem,
Nem haltam meg, itt vagyok Veled!
Itt vagyok a szomszéd szobában, hallom a hangodat, hallom, hogy hívsz.
Elaludtam csupán, már nem fáj a világ.
Nem haltam meg, csak a semmiben lebegek,
Angyalok szárnyán szállok hozzád,
s füledbe suttogom a nevedet.
Felébredsz, de nem látsz engem,
kétségbeesetten markolod a semmit.
Pedig nem haltam meg!
Létezem a szívedben, a lelkedben, az álmaidban, az emlékedben. . .
Hamar elmentél
Túl hamar és fájón
Millió könnycsepp kísért utadon.
Drága szíved megszűnt dobogni
Már nem hallhattad, az utolsó sóhajt
Már nem érezhetted az utolsó ölelést
Már nem láthattad a szeretteid zokogni.
A csokrok, a rózsa
Mind elhervad
De a mosolyod, az emléked
Örökre velünk marad.
Távol vagy tőlem és mégis oly közel, minden mozdulatomban, gondolatomban, kimondott szavaimban és féltve őrzött kincseimben ott rejtőzöl. Felbukkansz minden átálmodott éjszakán, s velem vagy. A hajnali józanság azonban mindig elér. Felébredek, de Te már nem vagy mellettem. Képzeletem tovább száll hozzád, hogy újra Veled lehessek, egyetlen rövid másodpercig, mintha valóság lennél, újra hús- vér, test és lélek, nem ábránd, álom, képzelgés, emlék. Bárcsak lenne még egy esély, bár ne kellene minden hajnal visszaadnom Téged a kegyetlen képzelet szárnyainak, mely elerepít és nem hoz többé vissza. Soha. De ha létezne valahol egy varázsital, melytől újra igaz lennél, nem csak gondolat. Többé nem félnék a pirkadattól, nem tűnnél el hirtelen, ha csak egyszer láthatnálak újra, akkor is. Lehet az messzebb a világűrnél, óceán fenekén, lehet hatalmas fának legtetején. Bárhol is legyen: megtalálom, ha csak egyszer hallhatom újra hangod, akár a halállal kelljen is ezért szembeszállnom: Megteszem! Csak látnám arcod minden vonását egyetlen percre. Talán nem igaz, ámítás, önmagam újabb, apró hazugságtengere, hol tovább ringatózom. Könnyebb bármi más: könnyebb puszta kézzel megmozgatni hegyeket, óceánt átszelve küzdeni a semmiért, az igazság elől gyáván futva, harcolni a legvégső, reménytelen ál- reményért, vagy az éjszakát várva, ébren is álmodni, mint meghallani az igazságot. Az álom elnyomta a hangját, pedig ordít: NE KERESD! Nem kell az óceánig mennem. Rád találok. Nem is voltál messze, itt feküdtél mellettem. Most már felébredtem. Látlak könnyes szemekkel, fölötted sírkőbe vésett drága neveddel és a felirat: Nyugodj békében. Szeretlek. . . .
Arra gondoltam, elutaznék az égbe,
Oda, abba a távoli messzeségbe.
A mennyország kapuján bekopognék halkan,
Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.
Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.
Vállain szárnyak, glória a fején,
Angyal ő valóban, Isten mezején.
Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél?
Hisz még élsz, itt mit keresnél?
Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,
Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.
Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném,
Könnyes szemmel magamhoz ölelném.
Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát,
Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.
De az Angyal így szól: Menj gyermek haza,
Kit szerettél, már itt az otthona.
Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed,
S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.
Azóta én csukott szemmel járok,
Mindennél szebb az, amit így látok.
Mert már Ő is egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!
 | Oldala |
| | Üzenet küldése a gyertya gyújtójának |
 | Elküldöm egy ismerősömnek |
| | Új gyertya gyújtása |
| | Gyertyái (59 db) |
 | Gyertyái a térképen |
