Találtam a sírodon egy kis virágot,  
mely véletlen nőtt, magától.  
Kérdeznélek kis virág: 
Vajon szebb és jobb is a másvilág ?  
Tudja e hogy szeretem ?  
Vár reám odafenn ?  
Ugye ő már nagyon boldog ?  
Látja e ha érte sírok ?  
Így szólt a kis virág: 
Boldog ő mert szereted, s ha bánatos vagy 
mindig rád nevet, csak te nem láthatod,  
mert folyton könnyes a szemed.  
Letörlöm a könnyemet és elsétálok.  
Kertemben álldogálok, ott is vannak szép virágok.  
Kérdeznék még ha lehet: 
Ő vár- e rám és én mikor mehetek ?  
Már nem jön válasz csak álldogálok,

Itt már nem felelnek a virágok.