.
Ez a gyertya már leégett.
Leszáll az este. Hant alatt a holt.
A gyásznép közt rőt fáklya- láng lobog.
Eloszlanak. Csend van. Felkél a hold,
Sugara szét piros vérként csorog.
Amott az új sír elhagyatva áll.
Kigyúl az égbolt, könnyesen forog
A párás légben, mely omolva száll . . .
A lomb közül reám néz a halál . . .