A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
Szólni nem tudunk,csak nézünk s hallgatunk, Mióta itt hagytál minket,szomorúak vagyunk. Te,aki mindig önfeledten mosolyogtál, Magad után nagy űrt hagytál,Kavarognak bennünk a gondolatok s az emlékek, Feltörnek bennünk az eltöltött napok s évek, Oly rossz nekünk,mert nem láthatunk Katalin szeretünk téged! Eltévedtünk,nem térünk vissza,Végig fogjuk lovagolni az éj visszhangját és azon túl ezekkel a hegekkel,mint örökségünkel Csillagokon át a Végtelenig Ahogy Felemelkedünk.... Ezt a dalt nagyon szeretted!
Gondolunk rád és sose felejtünk!
Első gyertya meggyújtva: 2021. 02. 19. Gyújtotta: Kovács Barnabás