Ne jöjj el sírva síromig!
Nem fekszem itt, nem alszom itt.
Ezer fúvó szélben lakom.
Gyémánt vagyok fénylő havon.
Érő kalászon nyári napfény.
Szelíd esőcske őszi estén.
Ott vagyok a reggeli csendben,
a könnyed napi sietségben.
Fejed fölött körző madár,
csillagfény sötét éjszakán,
nyíló virág szirma vagyok,
néma csendben nálad lakok.
A daloló madár vagyok,
s minden neked kedves dolog… Síromnál sírva meg ne állj!
Nem vagyok ott, nincs is halál."


"Örökre velünk maradsz,
őrizzük mosolyodat!"

A csend beszél tovább, helyettem ő mondja el
A csend beszél tovább, helyettem ő énekel
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a Nap nevet
Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat

Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad
Mindig itt vagy és ott leszek, ahol a szél zúg, a Nap nevet
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a Nap nevet
Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat