Madách Imre
Soha nem felejtünk el
drága Anyukám
Kisérjen Fény égi utadon drága Anyukám
💔
Elvezettél engem a túlvilágra való átlépésed pillanatáig és ezzel
még ebben az életedben utoljára olyan tanítást adtál, ami a szeretet nyelvén szól. Azóta semmitől sem félek. Állítólag ahogyan az élethez viszonyulunk, úgy viszonyulunk a halálhoz is, és fordítva. Bátorság volt végigmenni veled az utolsó pillanatig és bátorság volt merni elengedni a kezedet, majd itt maradni egyedül. És úgy érzem, ez a bátorság többé nem múlik el. Akkor, abban a pillanatban lettem elég bátor az élethez, amikor Te átléptél oda, ahova mindannyian átlépünk egyszer és engem ez a pillanat megszabadított az ezerarcú félelemtől. Kegyelmet kaptam, mert megtapasztalhattam, mekkora ajándék végigkísérni az útján azt az embert, akit a legjobban szeretek. Te már nem tudod elmondani, számodra mit nyújtott mindez, és mit jelentett, hogy veled voltam az utolsó pillanatban is, de valahogy tudom, sokat adhattam így neked.
"Van az emlék . Valaki itt hagyta őket. Valaki, aki elment. De hagyott valamit. Sok emléket. Sokszor felidézhetetlen, már csak foszlányokban, érzésekben, félelmekben, fájdalmakban, apró örömökben, pillanatokban élő emléket. Amelyek itt vannak egy darabka hangban, néhány képben, teleírt füzetekben, néhány hátrahagyott ecsetben, ecsetvonásban. És benned. Mert nem csak emléket hagyott. Annál sokkal többet. A valóságot. Az életet. Az emléket, amely tovább él. Nem szavakban, nem gondolatokban, nem tettekben, és nem tárgyakban. Hanem magában az életben. Egy másik életben. Ami az övé is. Így válik az emlék jelenné, jövővé. Lehet ennél többet hagyni? "
(Csitáry- Hock Tamás)
Oldala | |
Üzenet küldése a gyertya gyújtójának | |
Elküldöm egy ismerősömnek |
Új gyertya gyújtása | |
Gyertyái (85 db) | |
Gyertyái a térképen |