Amiről azt hitted, hogy örök, egyszer csak arra ébredsz, hogy eltűnt vele az idő.

Nekünk az életünk lett a szél,
a kócos reggel is úton talál,
alattunk zúg mázsányi acél,
és minden kanyarban les egy halál.
Tegnapok maradnak hátunk mögött,
szívünkben szabad farkasok hite,
de ránk vár a Nap a domb fölött,
hát nem nézünk vissza már senkire.
Mi tudjuk, az út sosem fogy el,
valaki holnap is továbbhalad,
s a Kékesen értünk áll a Kő,
és emlékünk őrzi egy kék szalag.